2012. december 26., szerda

2 évad 9 fejezet *-*

Hello. Itt a kövi rész. Komikat kérek. ;-)
' Emma szemszöge '
Iszonyatos álmom volt. Azt láttam, hogy az a nő. Hogy is hívják? Ja, Jessica...csak azért volt apámmal mert tetszett neki a pénze. De apám soha nem volt valami vagyonos ember. Amolyan átlagos. Na de mindegy...nem akarok beszélni róla. Fel ébresztettem a többieket, mert le kellett szállnunk. Elkértük a csomagokat, majd szokásosan fogtunk egy taxit és elindultunk. Azonban arra nem számítottam, hogy vendégek érkeztek.
' Lana szemszöge '
Niall mostanában nem foglalkozik velem. Nem is szól hozzám. Valamit tettem?
- Niall, beszélhetnénk? - hívtam félre.
- Persze, miért?
- Nos. Mostanában nem beszélsz velem, nem is nézel rám...
- Nem! Pont, hogy te nem beszélsz velem.
- Ez...ez...nem igaz!
- Pedig de!
- Nem.
- De.
- Nem. Na jó. Tudod mit? Ha ez így megy akkor itt és most végeztem veled.
- Hogymi? Emiatt? Eszednél vagy?
- Igen. Akkor mit mondasz?
- Én szeretlek, és nem akarok szakítani.
- Én sem akarlak elveszíteni.
- Akkor tekintsük ezt a dolgot meg nem történtnek.
- Benne vagyok. Te meg én holnap mozi?
- Ott leszek. - mondtam nevetve.
- Ez csak természetes. - mondta kaján vigyorral.
- Ahha. Szeretnéd.
Később Emmáék is meg jöttek. Itt van az apukája. Meg az anyukája. Legalábbis remélem, hogy azok.
- Ti meg mit kerestek itt? - kérdezte meglepődve Em.
' Emma szemszöge '
- Kérdeztem valamit.
- Nicsak, a kislánynak vannak karmai. - nyavalygott az a nő.
- Kérdezett valaki?
- Jess nyugodj. - nyugtatgatta apa. - azért jöttünk, hogy elvigyünk.
- Hát, kár volt, mert én nem megyek sehova.
- De jössz.
- Nem megy. - mondta Eleanor mire a többiek mellém álltak.
- Főleg nem nélkülünk. - mondta Louis.
- Ugyan. Nekem nem parancsolhattok.
- Apa, most tűnj el innen. Nem hallottad? - erősködtem.
- Meg látjuk egymást. - mutatott Louira.
- Ó, várni fogom magát.
- Ezigen! - pacsiztak Harryvel.
- Én...most...megyek. Hagyjatok egyedül. - mondtam majd fel rohantam a fürdőbe.
' Eleanor szemszöge '
- Szegény, nagyon ki lehet.
- mondtam.
- Nem csodálom. Ezek után én is ilyen lennék. - folytatta Zayn. Erre se szó, se beszéd Niall felment hozzá.
- NIALL! - kiabáltam utána, de nem hallotta. Vagy nem is akarta hallani.
' Niall szemszöge '
Sehol nem találtam Emmát. Mindent végig néztem kivéve egy helyet. A mosdó. Halkan kopogtam, de nem jött válasz.
- Tudom, hogy ott vagy. Niall vagyok.
- Gyere. - nyitott ajtót kisírt szemmel.
- Tudom milyen érzés.
- Dehogy tudod. Még soha nem láttam ilyennek. A szemei szikrát szórtak. Erőszakos volt.
- Igen. Én se láttam így. Pedig régen...
- Chh..régen. Azóta..teljesen megváltozott. A légynek sem ártott. Most meg?
- Gyere ide. - mondtam sírva, Emma is sírt. Végül elaludt. Halkan fel álltam és átvittem a szobájába.  Volt egy olyan érzésem, hogy mindjárt ordítok, de nem tettem. Egy, mert Emma felkelne. Másodszor meg a többiek és a szomszédok hülyén néznek. Szóval fogtam magam és elmentem a parkba.
' Liam szemszöge '
Niall és Emma apja..hogy is mondjam? Kicsit elmebeteg, hogy finoman fogalmazzak. Niall lejött azzal el is ment. Én utána rohantam.
- Hé. Állj meg! - kiabáltam utánna de csak ment előre. Végül megállt a park kellős közepén és elordította magát.
- Ez mire volt jó?
- Otthon nem akartam csinálni, ezért itt jobbnak tűnt. És sokat segített. Mehetünk. - mondta, majd elindultunk. Az úton elmesélte, hogy mit beszélt Emmával. Később megláttam Daniellet az utána végén. Én rohantam hozzá mint az őrült.
- Liam, annyira aggódtam. Nem kellett volna el mennem. Miért nem marasztaltál?
- Mert ha itt maradsz, akkor nem tudod megvalósítani az álmod.
- És az min változtatott volna? Annyira szeretlek. - mondta sírva.
- Én is.
Végül Niall is csatlakozott hozzánk. Otthon mindenki Dani nyakába ugrott.
- Emma hol van?
- Öhm..fent van alszik.
- Mi történt vele?
- Itt volt az apa. - mondta Niall mérgesen.
- Akkor már értem.
- Mi? - kérdezte Zayn meglepődve.
- Nos. Hát, Emma korábban már mesélt róla, hogy néha megváltozik.
- Nem is kicsit. - mondta cinikusan Niall. Mindenki nagyon fáradt volt, ezért elmentünk aludni.
- Nagyon szeretlek. - súgta Liam.
- Én is. - válaszoltam, majd elaludtunk.

2 megjegyzés: