Még egy fejezet és lezárom az első évadot..:DD komizzatok..jó olvasást! ♥ ( picit rövid lett )
' Emma szemszöge '
Reggel egy csodás, napsütéses reggelre ébredtem. Amint próbáltam kinyitni a szemem, megláttam magam Eleanor házában és Harry mellett feküdve.
De utána...felébredtem. Ez csak egy álom volt. És talán az is marad.
- Jó reggelt. Hogy van? - kérdezte egy nővér. A névtábláján a Carry név szerepelt.
- Köszönöm, jól. A baba hogy van?
- Ő is nagyon jól van. Ha ilyen jól javul az állapotuk akkor már ma haza is mehetnek. - mondta majd kiment.
A kis fehér asztalkán megláttam egy levelet. Harrytől...Amint a végére értem belépett a szobába egy nagyon nagy csokor rózsával.
- Szia Emma. - jött oda és átadta a csokrot.
- Ó, Harry ez gyönyörű.
- Épp olyan mint te..csináljunk egy képet.
- Oké, de rendesen felöltözök.
Gyorsan előkaptam valami ruhát amit még korábban Harry hozott neke. Kimentünk a folyosóra és leültem a padlóra.
- Ez nagyon jó lett!
- Ne!!! Töröld ki! Nagyon hülye fejem van! - kérleltem, de csak azért se csinálta meg.
- Na megyek, te is menj vissza. Este jövök érted.
- Szia.
Visszamentem a kórterembe. Be kapcsoltam a tévét...vagyis inkább egy kis dobozt. De nem ment semmi. Nagyon unatkoztam ezért elmentem sétálni. Alig másztam ki az ágyból úgy elszédültem, hogy a földön kötöttem ki. Kiabáltam a nővéreknek és azonnal jött is egy.
- Doktor úr! Jöjjön gyorsan!
- Elveszítjük!
' Harry szemszöge '
Ma vagyunk egy hónapja együtt Emmával. És meg kell mondjam, hogy életem legszebb egy hónapja. Csináltam neki egy kis meglepit. Az egyik a hatalmas csokor volt. De a másikat nem árulom el!
' Liam szemszöge '
Danielle ma egy kicsit visszahúzódott a világtól. Valami baja van, de nem tudom, hogy mi.
- Jól vagy?
- Igen, menjünk aludni!
- Oké. Jó éjt szivem!
- Neked is édes!
' Niall szemszöge '
Nagyon rég beszéltem a húgommal. És rettentően hiányzik. Amióta Harryvel van, velem nem is foglalkozik. Most, hogy itt van a baba is, egyre kevesebb lesz az ideje. Ez nagyon fáj.
- Nyugodj meg! Gondol rád mindig! - mondogattam magamban, de tudtam, hogy ekkorát még magamnak sem hazudtam. Soha.



Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése