Sziasztok..itt a kövi rész.! Komizzatok.!;) <3
' Zayn szemszöge '
Még mindig nagyon bánom amit tegnap tettem. Nem mertem elmondani Klaunak. Két lehetőségem van:
1. kiborul, és örökre elveszítem.
2. nem csinál belőle nagy dolgot.
Az egyik felem azt mondja, hogy mondjam el neki, mi baj lehet? A másik felem pedig azt mondja, hogy ne mert, soha nem láthatom. Még egyszer sem gondolgodtam így.
- Szívem, mi nyomaszt?
- Nem...nem mondhatom el.
- Miért?
- Mert, félek.
- Mitől?
- Félek, hogy elveszítlek. És soha nem bocsájtanál meg.
- Ha nem mondod el akkor soha nem tudhatjuk meg.
- Tegnap a buliban sokat ittam és Emmát majdnem..
- Mi? Majdnem? Óó, már értem.
- Én, én nem akartam. Részeg voltam. De nem foghatom erre, úgyhogy vállalom a felelősséget. És megértem ha most gyűlölsz. - mondtam.
- Kicsim, nem haragszom. Tudom, hogy nem ártanál senkinek.
- Szeretlek.
- Én is. - mondta Klau majd megcsókolt.
' Emma szemszöge '
Mélyen aludtam amikor hírtelen csörgött a telefonom. Kihalásztam a táskámból és felvettem.
- H-halló. - szóltam bele álmosan.
- Kicsim, felébresztettelek?
- Ja, nem nem.
- Kint várlak már egy órája.
- Óó..mindjárt megyek.
Gyorsan elővettem egy fekete cicanadrágot egy szürke bő pólóval. Persze nem maradhat el a kedvenc cipőm se ami egy szürkés Converse volt. Raktam fel egy kis alapozót, a hajamat kontyba tettem. Mégegyszer ellenőriztem magam, majd le trappoltam a lépcsőn és a többieknek kiabáltam, hogy elmentem, ne várjanak.
- Szia apu.
- Szia kincsem. Mehetünk?
- És a kosár? - kérdeztem.
- A kocsiban. Szállj be.
Nem vezetett sokat, kb. 5 percet. Csak akkor miért nem mentünk gyalog? Nem értem, de amúgy sem volt kedvem gyalogolni. Kicsit izgultam, mert bármikor hívhatják a cégtől. Ja igen, apa jelenleg egy nagy divat cégnél, vagyis cégnek dolgozik. Nagyon jó tervei szoktak lenni. Ha ez nincs így akkor rossz napja van.
- Csak nem izgulsz? Harry miért nem jött? - kérdezősködött apa.
- De, egy kicsit igen. Elfelejtettem megkérdezni.
- Nembaj, majd máskor. Na, van itt mogyoróvajas, lekváros szendvics. Alma, narancslé.
- Juuj. Ez mind nagyon finom. Kérem a mogyoróvajas szendvicset és az almalevet.
- Tessék itt van.
Apa nagyon gyorsan megette én inkább lassan nehogy megfulladjak.
- Emlékszel régen evőversenyt tartottunk és mindig te nyertél?
- Igen. Amikor én a harmadik piténél jártam te akkor fejezted be az elsőt. - mondta mire felnevetünk.
- És azóta hogy állsz a fiúkkal?
- Harry a mindenem, és Adam is. Meg persze a többiek és te is. Ja meg anya is. Hú de sokan vagyunk. Elkezdtünk teniszezni mire apa szólt.
- Egy órája játszunk..elfáradtam. - mondta lihegve apa.
- Nemár! Én meg most jöttem bele.
- Na gyere csak ide! - mondta apa és elkezdett üldözni. Végig futottam néha-néha vissza néztem és akkor láttam, hogy apa gyakran megállt. Kicsit lassítottam mert nem találtam sehol.
- Apa? Hol vagy?
Egyszercsak előugrott egy bokor mögül és elkapott.
- Na, én meg mondtam.
- Igen. - mondtam nevetve.
Ennél boldogabb már nem is lehetek. Az örömömet apu telefonjának a csörgése zavarta meg.
- Halló..nem..nem..ma nem megyek be mert a lányommal vagyok..igen kértem
szabadnapot..viszlát. - azzal lerakta a telefont.
- Ki volt az?
- A cégtől hívtak, hogy miért nem mentem be. És, hogy most azonnal menjek.
- De akkor menj, meg kirúgnak.
- Nem baj? Ha azt szeretnéd, hogy maradjak akkor nem megyek.
- Szeretném, de azt nem akarom, hogy kirúgjanak. Legalább egyedül leszek egy kicsit.
- Nem, nem megyek. Ha ilyen szomorú vagy akkor maradok.
- Nem tényleg jól vagyok. Menj, ez parancs! - mondtam nevetve.
- Várj, nem jössz velem?
- Nem zavarok?
- Nem. Na gyere.
Nagyon örültem, hogy nem kell apa nélkül maradnom. Legalább látom a céget. És apa munkatársait.
- Itt vagyunk.
Gyönyörű épület. Hatalmas, a teteje kupola alakú. Kicsit izgultam, nem tudom miért, de..
- Hello, Szilvia. Ő itt a lányom Emma Horan.
- Olyan ismerős a neve.
- Igen mert a testvérem Niall Horan.
- Áh, igen. Menjenek csak.
- Apa. Ugye nem azért engedett be minket mert Niall a tesóm?
- Nem, nem hiszem. Szilvia mindenkivel kedves. Főleg az ilyen szép lányokkal mint te.
- Azért ne túlozzunk. - mondtam nevetve. - Hova is megyünk?
- Az egyik divattervezőhöz. Megmutatja nekem terveket, megmondom, hogy jó. Ha nem jó akkor változtatnia kell rajta. Kb. 10 perc.
- Utána mehetünk vissza? Vagy haza?
- Ahogy akarod.
Liftel kellett felmennünk a harmadikra. Vajon hány emeletes? Fent meg szebb látvány fogadott.
- Eleanort ide kellett volna hoznunk.
- Miért?
- Ő is divattervező akar lenni.
- Hát, akkor hívd fel, hogy jöjjön ide. Te meg akkor lent várod.
- Juuj..köszönöm apuci. - mondtam ujjongva. Gyorsan tárcsáztam Elt, mikor felvette elmeséltem neki a sztorit és hallottam ahogy ugrál örömében. Megvártam míg apa kiszáll, elköszöntem tőle és lementem Szilviához. Vártam vagy 20 percet mire megérkeztett.
- Ó te jó ég! - mondta mikor belépett.
- Louis te miért jöttél?
- Nem akarok itthagyni két gyönyörű szép lányt.
- Mi van ma mindenkivel? Azt mondják, hogy csinos vagyok, holott ez nem igaz.
- Ez van. Az igazságot el kell fogadni.
- Menjünk fel. Apa mutatni akar valamit. Felvezettem ahhoz az irodához amit El kapott.
- Ez gyönyörű! Akkor ez azt jelenti, hogy..
- Igen, mától te is itt dolgozol. Ha akarod. - mondtam nevetve.
- Még szép, hogy akarom. - mondta ujjongva. Nagyon jó volt ilyen boldognak látni. Hát, " Jobb adni, mint kapni." tartja a mondás. És ez most teljesen igazzá vált számomra. Hazamentünk, majd mindenki megtalálta az agyát és elaludt. Nem felejtettem el amit apa mondott. " Holnap ested jövök, és lesz egy meglepim." Vajon mit akar mutatni? Vagy adni? Kételyek köz aludtam el.