3 évad 12 fejezet

'Emma szemszöge'

Nem tudom mi történt. Arra még emlékszem, hogy lementem a konyhába és ittam egy narancslevet de utána minden kiesett. Mintha, nem is tudom kitörölték volna az emlékeimet. Utána már csak arra emlékszem, hogy Harry kérlel, míg én meg egy kést szorítok az kezemhez.
- Ne haragudj. - mondtam, ő erre megpuszilta a fejem.
- Dani vidd fel Eleanorral és fürdessétek meg. - mondta
- Nem! - tiltakoztam - Te gyere velem! - néztem rá, bólintott és felvitt.
- Innen megy egyedül? - kérdezte
- Igen - suttogtam, Harry kiment és hallottam, hogy bezárja az ajtót. A helyében én is így tettem volna. Bementem a fürdőbe és engedtem egy jó forró fürdőt. Áztattam egy ideig magam és közben gondolkodtam, jót tett a fürdő. Kiszálltam majd felöltöztem, a fürdőtől nagyon fáradt lettem ezért bedőltem az ágyba és rögtön el is aludtam.

*néhány órával később*

Arra keltem, hogy kiabálnak. Mi van már? Amikor meghallottam Lana hangját lerohantam és a nyakába ugrottam.
- LANA!!
- ÁÁÁÁ!!! - kiabáltunk
- Képzeld terhes vagyok. - súgta Lana
- Gratulálok!! - öleltem meg még egyszer szorosan. Harry odajött és lágyan megcsókolt.
- Jobban vagy? - kérdezte
- Sokkal jobban, most, hogy itt vagy! - mosolyogtam.ű
- Nagyon szeretlek! - puszilt meg
- FIÚK! Van egy bejelentésem! - mondtam - Harry még te sem tudtad, pedig közöd van hozzá!
- Mondd már! - sürgetett Eleanor
- Terhes vagyok, megint! - mondtam mosolyogva
- IMÁDLAK!!!! - ugrott a nyakába Harry
- NAGYON GRATULÁLUNK! - mondták egyszerre
- Mióta tudod? - kérdezte Harry
- Három hete. - feleltem
- Tényleg? Én is! - mondta Lana

'Lana szemszöge'

Olyan jó végre látni Niallt, annyira hiányzott és végre elmondhattam a nagy hírt és kiderült, hogy Emma is babát vár. Most újra teljesnek érzem az életem. Amíg távol voltam volt időm gondolkodni, de valami mardosott belülről és nem tudtam mi az. Meg kellett tudnom mi az ezért visszajöttem és most ahogy Niall a karjaiban tart eltűnt ez az érzés. Már tudom, hogy Niall hiánya mardosott annyira, úgy megszoktam, hogy együtt vagyunk. Így teljes az élet Niall karjaiban, az ő gyerekét várva, a barátaimmal körbevéve.

3 évad 11 fejezet *-*

Sziasztok. Itt az utolsó rész. Kevés az időm, így nem tudok sokat írni, én ha legalább egy jelentkező lenne, hogy velem írná a blogot akkor nem fejezném be. Aki szeretne az komizzon! :D

' Harry szemszöge '
- Emma, kérlek figyelj rám. - kérleltem. - Én soha nem bántanálak! Tedd le azt a kést! - sétáltam hozzá.
- Nem. - mondta hűvösen.
- Tudom, hogy a lelked melyen te meg mindig az az Emma vagy akit szeretünk! Hallgass rám, én szeretlek! - guggoltam le elé.
Csak bámultuk egymást, semmit nem csinált. Amikor próbáltam elvenni tőle a kést egyre jobban a kezéhez szorította. A-annyira megijedtem, de próbáltam nyugodtnak látszani.
- Kérlek. - suttogtam.
A többiek a hátam mögött nézték, ahogy kérlelem. Tekintete titokzatos, hideg volt. Lassan nyúltam a késért amit ő most már oda adott. Megkönnyebbültem szorítottam magamhoz testét.
- Ne haragudj. - súgta.
Válaszként feje búbján egy lágy csókot hagytam, ezzel tudatva vele, hogy nem az ő hibája. Egyre jobban szorított, és csak zokogott. Lassan már nekem is kellett, annyira megijedtem. Mi lett volna ha később érek be?
- Dani vidd fel Eleanorral és fürdessétek meg. - mondtam.
- Nem! - tiltakozott Emma. - Te gyere velem! - nézett rám.
Bólintottam, majd egy mozdulattal az ölembe kaptam. Ő lágyan átfogta a nyakamat. Fel sétáltam veled a szobánkba és letettem az ágyra.
- Innen megy egyedül? - kérdeztem.
Fel nézett rám és egy halk igent mondott. Lassan az ajtóhoz mentem, de mégegyszer vissza néztem rá. Halványan el mosolyodott mielőtt ki mentem. A biztonság kedveért kulcsra zártam az ajtót, nehogy megszökjön. Tudom hülyeség volt ezt tenni, én jobb elővigyázatosnak lenni. Lerohantam a többiekhez akik a nappaliban vártak engem.
- Nos. - álltam meg. - Ez hogy történhetett?
- Nem tudom. - mondta Niall.
- Mit láttál amikor be mentél? - kérdezte El.
- A-a..kést a kezéhez szorította és csak ült, bámult maga elé. Közben dülöngélt előre-hátra. Soha nem láttam ilyennek. Annyira rossz volt. - sírt.
- Jól van haver! Menj fel, pihenj. - mondtam.
Leültem a kanapéra és a kezembe temettem a fejem. Gondoltam Emma már kész van ezért felmegyek kiengedni. Halkan ki nyitottam az ajtót, és akkor láttam, hogy alszik. Mosolyogva vissza csuktam az ajtót, de ezúttal nem zártam be. Lent már nem találtam senkit, ki mentem a konyhába fel takarítani a törött poharat, amit feltehetőleg Emma eljtett le. A szilánkokat már fel szedtem amikor a földön fehér port találtam. Azonnal meg értettem miért viselkedett így. És azt is rögtön tudtam, hogy ki rakhatta bele. Fogtam a cuccaimat, kocsiba szálltam és a börtön felé vettem az irányt. Jelen pillanatban nem érdekelt, hogy mennyivel megyek. Kezemmel egyre szorosabban fogtam a kormányt. Mikor meg érkeztem, kiszálltam és becsaptam az ajtót.
- Hol van? - förmedtem rá a recepciósra.
- Kicsoda? - kérdezte.
- Kyle. - válaszoltam búnkon.
- Most viszik, mert halálbüntetést kapott.
Gyorsan el rohantam megkeresni.
- Kérem, uram! ODA NEM MEHET BE! - kiabált utánam.
Rohantam, hogy meg keressem azt a rohadékot. Minden folyosót végig néztem, aztán végre megtaláltam.
- Te mocsok! - rohantam felé. - Mit akartál csinálni Emmával te rohadék? - szorítottam a falhoz.
- Olyanná tenni, mint én! - nevetett.
- Soha nem lesz olyan mint te! - mondtam és átadtam a rendőröknek.
Minek hamarabb el akartam menni innen. Beszálltam a kocsiba és haza felé indultam. Otthon mindenki kérdezte, hogy hol voltam és mit csináltam. Kifújtam a levegőt és elmeséltem nekik, hogy hol voltam.
- Rohadék! - mondta Eleanor.
- Emma soha nem lesz olyan tapló mint Kyle. Remélem sokat szenvedett. - bosszankodott Liam.
*Másnap*
' Niall szemszöge '
Egész éjjel fent voltam, csak forgolódtam. Hol Emmára gondoltam, hogy Lanara. Lent csöngetést hallottam, így lementem és kinyitottam.
- Úristen! - ugrottam Lana nyakába.
- Niall. - mondta sírva.
- Gyere be! Hogy kerülsz ide? - kérdeztem hitetlenkedve.
- Nagyon hiányoztál! És van egy hírem. - mondta mosolyogva és leültünk a kanapéra.
- Mi?
- Terhes vagyok. - mondta.
- ÁÁÁÁÁÁÁÁ!!! - kiabáltam és felkaptam az ölembe.
- Mi van itt lent? - jött le Harry. - Lana!!! - szaladt oda mosolyogva.
- Képzeld terhes! - mondtam vidáman.
- Akkor nagyon sok boldogságot!
- LANA!!! - rohant le Emma.
- ÁÁ! - kiabáltak.
- Képzeld terhes vagyok. - súgta Lana.
- Gratulálok!! - öleltem meg mégegyszer szorosan.
' Harry szemszöge '
Mindenki meg tudta a nagy hírt. Adam is nagyon örült neki. Lassan Emmához sétáltam és lágyan megcsókoltam.
- Jobban vagy? - kérdeztem csókunk után.
- Sokkal jobban, most, hogy itt vagy! - mosolygott édesen.
- Nagyon szeretlek! - pusziltam meg.
- FIÚK! Van egy bejelentésem! - mondta. - Harry még te sem tudtad, pedig közöd van hozzá!
- Mondd már! - sürgette Eleanor.
- Terhes vagyok, megint! - mondta mosolyogva.
- IMÁDLAK!!!! - ugrottam a nyakába.
- NAGYON GRATULÁLUNK! - mondták egyszerre.

3 évad 10 fejezet *-*

Sziasztok, nos, mint tudjátok be fejezem a blogot. De kezdek egy újat.:)  A blog záró 2 részből fog állni, itt az első, jó olvasást.! :$

'Emma szemszöge'
Mióta Lana elment minden megváltozott. Ahogy a többiek is. Az emberekbe szomorúság költözött, mintha tudnák mi történt velünk. Persze őket egy cseppet sem érdeklik ezek a számunkra nagy dolgok. Azt hiszem, Niall változott a legtöbbet. Nagyon visszahúzodó lett, és mindenkiben Lanat látja. Rossz így látni, mivel régebben egy talpra esett, élettel teli vidám fiú volt. Most egy kis tóparti házhoz
megyünk a többiekkel. Fent a szobában pakolgattam a cuccaimat, amikor egy nagy kiáltásra lettem figyelmes.
- Louis! Mondtam már, hogy ne üvöltözz! Ma már ez a harmadik, hogy szóltam. - kiabáltam le neki.
- De én itt vagyok feent! - nyújtotta el az "e"-t.
- Nem én voltam, akkor hangosabb lenne a hang. - okoskodott.
- Akkor meg ki...ah. Zayn? - szóltam neki.
- Igen? - lépett be a szobába.
- Megint találtál egy ősz hajszálat? - tettem a kezemet a vállára és úgy tettem, mintha együtt éreznék vele.
- Nem. - nevetett. - Amúgy hol van? - kérdezte és lehajtotta a fejét.
- Hmm..Nézzük csak. Itt, itt, meg itt, itt..ö..itt. Ja és itt.
- Mi?? - nyávogott.
- Nyugi, egy sincsen.
Ki mentek a fiúk, így újra tudtam pakolászni. Csakis a legfontosabb dolgokat raktam be. De tényleg! Én nem vagyok olyan mint a többi plázacica, hogy egy bőrönd nem elég a sminkeinek. Harry fel-alá járkált a szobában, és nagyon úgy tűnt, mintha keresne valamit.
- Segítsek? - kérdeztem.
- Igen. Nem találom Adam kis autóját.
- Minek kell? Amúgy meg a szobájában van a kis polcon. Tudod, a ruhái mellett. - mutogattam el.
- Oh, oké. - sohajtott egyet és ki ment.
Meg forgattam a szemeimet és tovább pakoltam. Szinte tudtam, hogy a mai nap sem lesz valami jobb a tegnapinál. Harry bement Kylehoz a börtönbe, ami valjuk be nem ment valami jól. Ugyanis Kyle behúzott Harrynek..és, bár nem annyira látszik meg neki, de azt mondja, hogy majdnem meghal a fájdalomtól. Én meg mondtam, hogy ne menjen be, de hallgatott rám?
- Emma? - jött oda mellém Liam.
- Mond. - fordultam oda hozzá, miután be fejeztem a pakolást.
- Nem lenne gáz, ha csináltatnék egy tetkót? Mármint..holnap lesz egy éve, hogy Danival együtt vagyok. És egy tetkót szeretnék csináltatni.
- És mit szeretnél? - ültünk le az ágyamra.
- Nos, ebben kérném most a segítségedet. Mi tetszene neki?
- Hát..nem tudom. Az jó ha ma megkérdezem tőle, és elmondom?
- De! KÖSZI! - ölelt át szorosan.
A mai nap folyamán valami jó is ért engem. Azért mégis csak jó volt fel kelni. Miután Liam kiment le vonszoltam a bőröndöket a
nappaliba. Szóltam a többieknek, hogy még egy órát kapnak az össze pakolásra. Mindenki hirtelen fel gyorsult, mintha valami energia italt ittak volna. Kitty nem tudta hova pakolni a sminkeit, Harry meg mindig az autót kereste, Niall élőhalott volt. Kész káosz! Ki mentem a konyhába és leültem a pulthoz. Harry telefonja ott hevert előttem. Késztetést éreztem, hogy bele nézzek, de százszázalékig meg bízom benne. Inkább el toltam magam elől. Kivettem a hűtőből a narancslevet és öntöttem magamnak. Miután megittam semmi bajom nem volt. De aztán később minden meg változott.
' Niall szemszöge '
Végig csak rá gondoltam. Amióta elment folyton azon gondolodtam, hogy hogyan tudnám vissza csinálni. Csak sajnos ez sehogy sem megy. Akárhányszor hívtam nem veszi fel. Én..én tényleg meg bántam és vissza akarom kapni őt! Nélküle nem épek semmit! Ha ő nincs velem akkor én nem vagyok teljes, nem érzem magam elevennek. Én is levittem a cucciamat a nappaliba és kimentem Emmához a konyhába, de amit ott láttam örökre bennem marad.
' Kitty szemszöge '
- Louis add oda a szemfestékemet! - futottam utána.
- Mit kapok? - állt meg hirtelen.
- Egy tökön rúgást. -   fenyegettem meg.
- Tessék. - nyújtotta át és elsétált.
- Kösz. - mondtam halkan. Vissza mentem a szobába és bepakoltam az utolsó bőröndbe is. Le ellenőriztem mindent, hogy nem hagyok-e itthon valamit. Habár csak egy kis házhoz megyünk, és oda nem kell sok cucc. De
most már édes mindegy, nem fogok kipakolni..újra. Igen, már egyszer ki dobáltam mindent, mert nem találtam meg a kedvenc pólómat. Végül aztán meg találtam, ott lent hevert a földön. Kicsit sem toltam ideges..
- Kész vagy? - mosolygott Eleanor.
- Igen. - mosolyodtam el halványan.
- Lent.. - kezdete el.
- MOST AZONNAL JÖJJÖN IDE MINDENKI!!! - kiabált fel Harry.