FONTOS!!!!

Sziasztok, tudom régen hoztam a részt, de nem volt időm..ezért úgy döntöttem, hogy befejezem a blogot, mivel nem tudok már mit ki találni...:// de kezdek egy újat, és remélem azt is látogatjátok majd..nagyon sajnálom!!!!<3

3 évad 9 fejezet *-*

Hello, itt a kövi rész.! Komizzatok..:D

' Lana szemszöge '
Az esti rémálmom után alig tudtam vissza aludni. Minden kis zajra fel keltem, alig vártam már, hogy reggel legyen. Mikor végre hat óra lett, ki másztam az ágyból és le mentem reggelizni. Lassan le csoszogtam és a hűtő felé vettem az irányt. Kivettem egy tojást és csináltam egy kis tojásrántottát. Miközben készítettem magamnak a kaját, Harry is le vándorolt.
- Jó reggelt. - köszönt álmosan.
- Neked is. Te se tudtál aludni? - kérdeztem és neki is szedtem tojást.
- Köszi. Hát, mondhatni. - mondta és leült enni.
Gondoltam meg kérdezem, hogy hogy van Emma. Azt mondta meg van. Elmesélte, hogy volt egy nagyobb vitájuk. Később Niall is le jött. Hátulról átölelt és meg puszilta a nyakamat, amitől ki rázott a hideg. A lábaim - szokás szerint - remegtek a boldogságtól. Azt akartam, hogy soha ne legyen vége ennek a pillanatnak.
- Szeretnék..egy..kisbabát.. - suttogta.
- De tudod, hogy nem lehet. - mondtam és felé fordultam.
- Akkor..fogadjunk örökbe egyet. - válaszolta és arcát a nyakamba temette.
- Nem! - toltam el magamtól. - Én saját gyereket akarok!
- De..Istenem!!! - mondta dühösen és kiment.
- Hát, ez ciki volt. - mondta nevetve Harry, mire gyilkos tekintettel rá néztem. - Vagyis..nem..i-inkább megyek. - fejezte be a röhögést és ő is ki ment. Nem tudtam mást tenni, mint sírni. Legszívesebben most azonnal elmennék innen. Vettem egy nagy levegőt és fel szaladtam a szobába. Előszedtem a régi bőröndömet és pakolni kezdtem. Mikor már majdnem végeztem, Niall is fel jött és úgy látszott, hogy nagyon nyugodt.
- H-hova mész? - kérdezte és beljebb jött. Nem válaszoltam, csak pakoltam tovább. Behúztam a cipzárt és meg kerestem a többieket, mert el szeretnék tőlük köszönni. Először Emmáékhoz mentem. Halkan kopogtam, mire Harry ajtót nyitott. Rögtön tudta, hogy mire készülök, és már az ajtóban megölelt.
- Vigyázz magadra. - súgta. Emma értetlenül nézett fel könyvéből, és amikor közelebb jött meg látta a bőröndömet, könnyes szemmel rám nézett és szorosan megöleltem.
- Nem muszáj ezt tenned. - mondta.
- De igen. - válaszoltam és el engedtem. Másodjára Louishoz és a többiekhez mentem. Lassan le sétáltam és próbáltam nyugodtnak látszani.
- Lana.. - kezdte el Liam.
- E-elmegyek. - mondtam, mire El és Dani oda futottak hozzám. Már mindannyian sírtunk, még a fiúkon is lehetett látni a szomorúságot. Mikor Daniék el engedtek, először Louis jött oda.
- Nagyon vigyázz magadra. - mondta és a zsebembe csúsztatott valamit. Gyorsan oda kaptam és már vissza akartam adni, amikor rám szólt. - Tedd el! - utasította. Másodikként Liam és Zayn jöttek oda.
- Látjuk még egymást? - kérdezte Zayn.
- Remélem. - súgtam. Mikor már mindenkitől el búcsúztam Niall is lejött, le hozta a csomagjaimat.
- Kösz. - mondtam nyersen. Ő egy aprót bólintott és arrébb állt. Hívtam egy taxit, ami elég gyorsan ki jött. Be pakoltam hátulra a csomagokat és még egyszer vissza néztem a többiekre. Integettem nekik és beszálltam a taxiba. Be diktáltam a címet és már el is indultunk. Reménykedtem benne, hogy Niall meg állítja az autót és azt mondja, hogy szeret és örökre velem akar élni, de nem tette. Már messze voltam tőlük, egyenesen a reptér felé mentem. Vissza utazom a régi lakásomba, ami igazából a nagyié volt annak idején. Le ellenőriztettem a csomagokat és el indultam a váró terembe. Leültem az egyik székre és a telefonomat kezdtem nézni. Emmától kaptam egy SMS-t.
" Nagyon vigyázz magadra. Szeretünk.<3 E xx
Ahogy olvastam éreztem, hogy akaratlanul is el mosolyodtam. Vissza akartam menni, de tudtam, ha meg teszem akkor nem leszek boldog. Innen már nincs kiút. Mondták, hogy mehetek a géphez. Oda adtam a stewardessnek a cuccaimat és ő fel ajánlotta, ha bármire szükségem lenne akkor csak hívjam. El foglaltam a helyem és bekapcsoltam az övemet. Két óra után elaludtam.
' Niall szemszöge '
Elment. Tudtam, hogy egyszer el jön ez a nap, de azt nem, hogy most, és ma. Lehajtott fejjel baktattam fel a szobába, és egyenesen az ágyba dőltem.
- Niall. - jött be Emma.
- Igen? - kérdeztem, még mindig az ágyon feküdve.
- Írtam neki. - mondta.
- És? - ültem fel.
- Nem írt semmit. - válaszolt és leült mellém.
- Gondoltam. - mondtam.
- Sajnálom, de ez részben a te hibád is. Ha egyenlőre nem akart gyereket, akkor minek erősködél?
- Nem tudom. Úgy éreztem valami hiányzik az életemből. De jobb lesz így. Emma fel állt, majd az ajtóban meg egyszer vissza nézett rám, utána kiment. Nagyon fáradt voltam, ezért elaludtam.

3 évad 8 fejezet *-*

Itt a kövi, komikat.! :$

' Lana szemszöge '
Egy újabb nap a kórházban. Sose szerettem ide járni. Életeket mentenek, és életek múlnak el. Hiszen alig ismertem az anyámat, apu sokat mesélt róla, amíg őt sem láttam többé. Elmondta, hogy nagyon szép, kedves és mindig mindenkin segíteni akart. Többek közt rajtam és apán. Szerettem volna látni az arcát, érezni a közelségét és, hogy tudjam szeret engem. Persze onnan föntről is vigyáztak rám és nézi minden lépésemet. Tudom egyszer viszont látom majd, ha már nem leszek. Már tudtam járni, így el mehettem sétálni ami most nagyon jól esett.
- Jó napot. - köszönt egy nővér.
- Viszont. - válaszoltam mosolyogva. A sétám annyiból állt, hogy elmentem a mellettem lévő kórteremig és vissza az enyémhez. Óvatosan be feküdtem az igen kényelmetlen ágyba és próbáltam aludni. Szinte sejtettem, hogy nem fog sikerülni. Szerencsére Niall pont akkor jött be.
- Szia édes. - köszöntem neki hatalmas mosollyal.
- Szia szépség. - köszönt.
- Még ha az lennék..
- Az vagy! - mondta és az ágyam mellé ült. - Hogy vagy?
- Megvagyok, mint látod. Otthon mi van? - kérdeztem.
- Semmi. Emma és Harry összevesztek, de már ki békültek, legalábbis szerintem. - válaszolt nevetve.
- Ja, tegnap beszéltem az orvossal és azt mondta, hogy na haza mehetek, ha akarok.
- És akarsz?
- Még szép! Semmi kedvem itt maradni. Segített összepakolni és le vinni a cuccaimat. Niall fogott egy taxit és be pakolta a csomagokat. Mi is beszálltunk és be diktáltam a címet és már el is indultunk. Út közben Niall összekulcsolta a kezünket, én mosolyogva rá néztem. Szemében a szeretet tükrözött, és, hogy mindig mellettem van, bármi legyen. Adtam egy puszit az arcára és ő egy lágy, de ugyanakkor szenvedélyes csókot.
- Kérem, ne itt. - mondta a sofőr mérgesen.
- Elnézést. - mondtam el pirulva. Niallel egymásra néztünk és majdnem elnevettük magunkat. Otthon ki fizettem a fuvart és kiszedtük a csomagjaimat. Bent a nappaliba raktuk le.
- Szia. Nagyon hiányoztál! - ölelt meg Emma.
- Te is nekem, nagyon. Mindenki kapott egy ölelést és meg kínáltak mindenféle édességgel. volt ott muffin, csokis süti, kókuszos golyó. Most nem volt kedvem enni, ezért meg mondtam nekik, hogy majd később. Fel vittem a cuccaimat és ki pakoltam őket.
- Annyira csinos vagy. - húzott az ölébe Niall.
- Jaj, persze. - mondtam nevetve.
- Miért nem hiszed el? - kérdezte a szemöldökét vonogatva.
- Mert nem igaz. - válaszoltam és lementem. Töltöttem magamnak egy kis tejet és csináltam kettő szendvicset. Leültem az asztalhoz és enni kezdtem, majd később Liam is bejött.
- Szia édes. - mondta és arcom puszilt.
- Mi a frász? Nekem Niall a barátom. - mondtam meg lepődve.
- Nem úgy érted, hogy a férjed? - kérdezte kikerekedett szemekkel.
- Mi van? TE MEG MIRŐL BESZÉLSZ? - kiabáltam.
- Nyugi, el mondom. Mivel nem tudtál köztünk választani ezért mindannyiunkhoz hozzá mentél.
- TE JÓ ÉG! - riadtam fel álmomból. ez csak egy rossz álom volt, és remélem az is marad.
- Mi a baj? - kérdezte Niall kómás fejjel.
- Szörnyűt álmodtam. - mondtam és vissza feküdtem.
- Mondd el! - mondta és átkarolt.
- Hát, hazahoztál a kórházból és éppen lent ettem, ekkor Liam bejött és arcon puszilt. Kérdeztem tőle, hogy ez most mi volt.
- Úristen! - szólt közbe.
- Na, és akkor azt mondta, hogy nem tudtam kötetek választani és hozzátok mentem..az összes fiúhoz. Harry, Louis..
- Remélem ez nem dög meg történni. Bár, jó lenne ha..
- Ha? - kérdeztem és felé fordultam, erre ő leszállt az agyról.
- Gyere ide! - utasította. Én úgy tettem ahogy kérte, odamentem és le térdelt elém.
- Lana Parker, meg tisztelnél azzal, hogy hozzám jössz? - kérdezte és elő tette a gyűrűt.
- Oh, Istenem. E-ez csodálatos. Igen. - mondtam és a nyakába ugrottam. Annyira boldog voltam, hogy az hihetetlen. Amire annyiszor vártam, mialatt együtt voltunk. Végre összeköthetem vele az életemet, és boldogan élünk, ameddig meg nem halunk. 1000 wattos mosollyal az arcomon aludtam el.

3 évad 7 fejezet *-*

Hello.! Meghoztam a kövi részt.! Komizzatok.:$

' Emma szemszöge '
Kicsit kába voltam még, amikor Harry keltegetett. Nagyon aranyos volt. Kezeivel végig simított a kezemen amitől kirázott a hideg.
- Fent vagy? - kérdezte halkan.
- Nem, alszok. - mondtam nevetve.
- Látom. - válaszolta. - Nincs kedved ma elmenni a vidámparkba?
- De, Adam?
- Őt majd holnap viszem el.
- Hova? - kérdeztem tágra nyílt szemekkel.
- Mármint, a fiúkkal. Szerveztünk neki egy ki bulit. - válaszolta mosolyogva. - És te is jössz!
- Ez aranyos volt tőletek. Persze, hogy megyek. Ki másztunk az ágyból és Harry lement, én pedig Adam szobájába. Olyan édesen szuszogott. Nem volt szívem fel kelteni, ezért halkan becsuktam az ajtót. Le sétáltam a lépcsőn a nappaliba, ahol a többiek tévéztek. Leültem El mellé és beszélgetni kezdtünk.
- Na, mi újság? - kérdezte.
- Ma elmegyek vele a vidámparkba. - mondtam mosolyogva.
- Hozz nekem is egy kisállatot. - kacsintott. Valami unalmas vígjáték ment a tévébe. Én inkább felmentem és elő vettem a kedvenc könyvemet. Elfeküdtem az ágyon és olvasni kezdtem.
- Szia, bejöhetek? - kérdezte Kitty.
- Szia, persze. - mosolyogtam rá, bejött és leült mellém.
- Mi van Danielle és Liam között?
- Együtt vannak. Miért érdekel? - kérdeztem a tekintetét fürkészve.
- Csak, mert...nekem nagyon tetszik Liam. De Dani a legjobb barátom, és nem akarom megbántani. Érted? - nézett fel rám és egy könnycsepp jelent meg a szemében.
- Értem én, csak..miért most keresel meg ezzel? Hiszem, már majdnem egy éve itt vagy, és..
- Csak mert eddig féltem elhinni magamnak. Még magam sem voltam biztos benne, hogy amit iránta érzek az szerelem vagy szimplán barátság. - mondta és a pólója végét kezdte piszkálgatni.
- Áá! Értem. - válaszoltam.
- Akkor, most..mi legyen?
- Beszéld meg velük. Üljetek le és beszéljétek meg. Már elég érettek vagytok, hogy rendesen meg tudjátok beszélni.
- De, én nem merek a szemükbe nézni, főleg a beszélgetés után. - mondta sírva.
- Hidd el! Sokkal jobb lesz utána. Semmi értelme magadat sanyargatni ezzel a dologgal. Ha nem vagy boldog akkor soha nem fogod meglátni, hogy ki szeret valójában. Érted mit akarok ezzel mondani? - kérdeztem.
- Igen. - sóhajtott egyet. - Köszönöm. - mondta és megölelt. Miután Kitty kiment tovább folytattam kedvenc könyvem olvasását. Teljesen bele tudok merülni a könyvbe. De ez csak akkor van, ha az a könyv amit éppen el akarok olvasni érdekel. Ha nem tetszik, vagy már olvastam, akkor az már nem annyira jó, mert tudom, hogy mi van benne, és, hogy mi következik. Éppen végeztem volna amikor Harry berohant a szobába, jobban mondva beesett a szobába. Felkuncogtam és odasétáltam hozzá.
- Mehetünk? - kérdezte és végig simított az arcomon.
- Istenem. Teljesen el felejtettem. - mondtam és a fejemhez kaptam a kezem.
- Nembaj. Készülődj. - mondta azzal kiment. Gondoltam egy vidámparkhoz mi lenne jobb mint egy rövid gatya és egy topp. Elővettem a kedvenc nadrágomat, ami egy késes-fehér angol zászlós volt. Nem vittem túlzásba a sminket, ezért csak alapozót és szempilla spirált raktam fel. Hajamat, mint mindig összefogtam.
- Hogy nézek ki? - mondtam mikor belenéztem a tükörbe. Nem foglalkoztam vele, lementem Harryhez, aki már a kocsiban várt engem.
- Nagyon csini vagy! - mondta.
- Persze. - forgattam meg szemeimet. Az úton végig kifele néztem az ablakon, csodáltam a tájat.
- Emlékszem még kiskoromban, le akartam festeni a tájat, de nem sikerült, és dührohamot kaptam. Minden játékomat dobálni kezdtem. Anya leültetett az ágyra és segített festeni. Végül aztán még jól is éreztem magam. - mondtam nevetve.
- Aranyos kis sztori! - válaszolta Harry mosolyogva. Miután meg érkeztünk kerestünk egy parkolót, ahol meg tudtunk állni. Valahol a végén éppen volt egy szabad hely, de majdnem lekéstünk róla, mert egy másik kocsi pont akkor akart oda beállni. Először a céllövöldéhez mentünk. Meg akartam mutatni Harrynek, hogy jól bánok vele.
- Nagyon ügyes a kishölgy! - mondta a stand mögött álló férfi.
- Igen, nem hiába, az én barátnőm. - válaszolt Harry és átkarolt. Én lehajtottam a fejem, hogy ne lássa mennyire pirultam el. Engem nagyon könnyen zavarba lehet hozni.
- Melyik állatot szeretnéd? - kérdezte a férfi.
- Azt a rózsaszín nyuszit. - mondtam mosolyogva. Oda adta nekem és elsétáltunk. Vettünk wattacukrot, és egy csomó gumimacit. Miközben sétáltunk megettük az egészet. Annyira fel pörögtem tőle, hogy az hihetetlen. Mindig mindenen mosolyogtam.
- Jól vagy? - kérdezte Harry.
- Igen, a cukor teszi ezt velem. Többet nem akarok enni. - mondtam tiltakozóan. A csöndet Harry telefonjának a csörgése zavarta meg.
- Maradj itt. - utasította. Kicsitarrébb ment, így nem halottam, hogy kitek mit beszél. Nagyon nem is érdekelt, mivel ha rám is tartozik a dolog Harry úgyis elmondja. Unatkoztam, ezért egy elmentem sétálni. Végig szorongattam a nyuszit, mert egy kicsit féltem. Mögöttem jött két fiú akik beszéltek hozzám, próbáltam nem rájuk figyelni és meg keresni a vissza vezető utat.
- Hé kislány! Ne rohanj! - szólt az egyik. Lépteimet egyre gyorsabban vettem. A végén jobbnak gondoltam, ha futok. Ők is futni kezével utánam, szerencsémre pont vissza értem a parkba és keresni kezdtem Harryt. Sehol nem tálatam, alig voltak.
- Ne fuss! Nem harapunk. - mondta az egyik és megfogta a karomat.
- De én igen! - szólt Harry és beütött a magasabbnak. Én a háta mögé rejtőztem. Mikor Harry ráugrott és verni kezdte, a szívem hevesebben vert.
- Ne! Szállj le róla. Meg megölöd! - mondtam és rá raktam az kezem a vallára. Valamennyire lenyugodott és leszállt róla. Karomat megfogta és a kocsihoz vitt. Soha nem láttam ilyennek. Állkapcsa megfeszült és izmai erősebbek lettek. Gyorsan beszálltunk a kocsiba és csak ültünk. Én egy kicsit távolabb ültem Harrytől nehogy engem is bántson, de valahol tudtam, hogy nem tenné. Fel kapta a fejét és rám nézett. Tekintete sötét, rideg volt.
- N-nem bántalak.. - dadogta. Én nem tudtam szólni, csak néztem ahogy közelebb akar jönni, de nem engedtem neki.
- Kérlek. - suttogta. Tekintete kitisztult, újra láttam gyönyörű szemeit. Egyre nyugodtabb lett, és én is. Egy hirtelen mozdulattal az ölébe húzott és a fejét a nyakamba fúrta. Én meg mindig fejtem egy kicsit, de tetszett ahogy ilyen gyengéd velem. Nem tehettem mást megpusziltam a nyakát.
- Semmi baj.. - súgtam a fülébe. El húzódott tőlem a melyen a szemembe nézett. Arcomat végig simogatta és egy lágy puszit nyomott a számra.
- Szeretlek. - mondta.
- Szeretlek. - válaszoltam. Vissza ültem az ülésbe és haza indultunk. Tudtam, hogy miattam van az egész. Nem kellett volna elmennem, és akkor most nincs ez. Bár, hála Istennek nem történt senkivel nagyobb baj. Főleg nem Harryvel. Néha rá pillantottam, és amikor ó is rám nézett, hirtelen el fordítottam a fejem. Nagyon álmos voltam, és elaludtam.
' Harry szemszöge '
Soha nem bántanám Emmát. Amikor nem engedtett maga felé, akkor rájöttem, hogy túl reagáltam az egészet. Nem kellett volna ráugranom arra a pasira, de nem hagyhattam., hogy bántsák. És tudom, hogy miket tettek volna vele. Mikor ránéztem láttam, hogy elaludt. Gondolom egy hamar nem fog bennem meg bízni. Otthon fel kellett ébresztenem.
- Emma. - suttogtam és kezemet rá raktam a combjára.
- Hm? - kérdezte álmos fejjel.
- Itthon vagyunk. - mondtam mire megint elaludt. Kiszálltam és a kezembe vettem, majd fel vittem a szobába. Óvatosan letettem az ágyra és kijöttem.
- Mi milyen volt? - kérdezte Louis mire minden szem rám szegeződött.
- Emmát meg támadták, de pont akkor érkeztem meg és be ütöttem az egyiknek. Nagyon megijedt és alig akart közeledni felém. De aztán megenyhült. Ennyi történt. - válaszoltam és kimentem a konyhába. Lou utánam jött. Töltöttem magamnak egy kis narancslevet.
- És..most nem tudom mit mondhatnék. - mondtam.
- Sajnálom haver. Ha kell valami akkor csak szólj! - mondta és kiment. Miközben ittam gondolkodtam, mi van ha ő már nem is szeret engem ezek után? Ha már nem bízik meg bennem, akkor meddig fog tartani a kapcsolatunk? több ezer kérdés kavargott a fejemben. Fel mentem Emmához aki meg mindig édesen aludt. Elmentem zuhanyozni, és át öltöztem. Be feküdtem mellé és magam mellé húztam. Ő rá feküdt a mellkasomra, én pedig simogattam az arcát. Aztán arra lettem figyelmes, hogy köröket rajzol a hasamra.
- Fent vagy? - kérdezte.
- Igen. Fel ébresztettelek?
- Nem, csak mondani akarok valamit. - mondta és fel ült. Én is felültem mellé.
- Azt amire gondolok? - kérdeztem és lehajtottam a fejem.
- Nem..csak tudd, hogy nagyon szeretlek. Erre ránéztem és megöleltem.
- Nem haragszok arra amit tettél. Csak meg akartál védeni. És ezek után is bízok benned. - mondta és meg simogatta az arcom.
- Nagyon szeretlek. - mondtam és meg csókoltam.
- Én is. - válaszolt mosolyogva.
- Anya..apa.. - jött be Adam.
- Gyere ide! - hívtam magamhoz. - Rosszat álmodtál? Ő csak bólogatott, én le fektettem Emma mellé. Egyszerre simogatni kezdtük.
- Csiki.. - nevetett. Először Adam aludt el, utána Emma. Én meg fent maradtam és néztem őket, ahogy alszanak. Ők csak az enyémek. Soha nem akarom őket elveszíteni. Végül és is elaludtam.

3 évad 6 fejezet *-*

Sziasztok, van egy hírem.!! NEM FEJEZEM BE A BLOGOT.!! :DD Köszönöm az eddigi komikat és remélem ezután is fogtok komizni.!! Itt a kövi rész..♥

' Lana szemszöge '
Reggel nagyon fájt a hasam. Szinte már majdnem ordítottam annyira fájt, de ahogy Niallra néztem egy kicsit megszűnt.
- Mi a baj? - kérdezte halkan.
- Nagyon fáj a hasam. - válaszoltam és összeszorítottam a szememet.
- A-akkor, ne menjünk el a k-kórházba?
- Menjünk, kérlek. - suttogtam.
Niall segített felöltözni és levitt a kocsiba, majd beültetett és bekapcsolta az övemet. Ő is beszállt mellém és elindította a kocsit. Néha-néha rám pillantott, amikor fogtam a hasam. Tényleg, rettentően fájt. Azt nem tudom miért, pedig előtte sohasem volt ilyenem.
- Mindjárt ott vagyunk. - mondta és az egyik kezével meg simogatta az arcom. Én bólintottam egyet és próbáltam nem a fájdalomra gondolni. Pár perccel később megérkeztünk. Niall segített kiszállni és bemenni. Az egy nővér rögtön oda szaladt hozzánk és be vitt egy kórterembe. Niallnek kint kellett maradnia, pár perc múlva sötétség..
' Emma szemszöge '
Mikor fel keltem Harry nem volt mellettem. Fel ültem az ágyon és meg dörzsöltem fáradt szemeimet. Valahogy rá vettem magam arra, hogy föl keljek a pihe-puha ágyból. A fürdőben fogat mostam, össze fogtam a hajamat, aztán lementem.
- Mi a frász? Louis?! - kiabáltam.
- Igen? - jött fel.
- A galambodra majdnem rá léptem! Mit keres itt? - kérdeztem.
- Szegény Kevin! - futott oda a galambhoz. Én meg forgattam a szememet és lementem a többiekhez. Megpusziltam Adam fejét, aki ügyesen reggelizett.
- Én nem kapok? - kérdezte Harry.
- Ki kell érdemelni! - mondtam nevetve. Kicsit dúrcás fejjel odébb állt, így én el tudtam mosogatni. Lassan meg engedtem a vizet és elővettem a tányérokat.
- Anya.. - nyöszörgött Adam.
- Jaj, megyek. - mondtam el zártam a vizet, és segítettem neki leszállni. - Ügyes vagy. Vissza mentem és rendesen el mosogattam. Olyan csönd van! Túl nagy a csönd! Meg törölem a kezemet, és kimentem megnézni, hogy mit csinálnak. Senkit nem találtam, és meg mindig csönd volt, nem adtak jelet, hogy hol vannak. Fent is meg néztem, de ott se találtam senkit. Kicsit kezdtem aggódni, mert már 10 perce keresem őket, és eddig semmi nyomuk. Végül a kertben megtaláltam őket. Olyan aranyosan játszottak. Adam volt közepén és a többiek meg forogtak körülötte. Liam észrevett és elindult felém.
- Szia. - köszönt. - Mi újság?
- Szia, semmi. Nagyon aranyosak vagytok Adammal. - mosolyogtam.
- Remek kissrác lesz belőle. Rosszfiú mint az apja, és aranyos mint az anyja. - mondta, erre én megöleltem.
- Hihetetlenül jó barát vagy. - mondtam és megint el mosolyodtam.
- Ahogy te is. - válaszolt és elengedett. Gyorsan beszaladtam, mert csörgött a telóm.
- Szia Niall. - szóltam bele boldogan, azonban amit mondott rögtön el szomorodtam.
- HARRY! - kiabáltam.
- Mi a baj? - futott be hozzám és meg nézte, hogy nem történt velem baj.
- Lana kórházban van. Most..hívott..Niall. - dadogtam.
- Menjünk be!
Elmondta a többieknek, hogy mindjárt jövünk és vigyázzanak Adamra. Beszálltunk a kocsiba és elindultunk a kórházba. Mikor meg érkeztünk gyorsan rohantunk be.
- Hozzá tartozók? - kérdezte egy cseppet sem kedves nő.
- Igen, nem..igen. - haboztam.
- Sajnálom a szabály az szabály! - válaszolt gorombán.
- Teszek rá!! - mondtam és rohanni kezdtünk Lanahoz. Pont útba esett egy orvos és elmondta, hogy merre talájuk. Nem volt messze, így gyalog mentünk. Mikor oda értünk Niall kint állt.
- Szia. - öleltem magamhoz. - Hogy van? - kérdeztem.
- Még semmit nem mondtak. - válaszolta szomorúan.
- Pedig jó lenne. - mondta Harry. Vagy harminc orvost meg kérdeztem, de egyik sem tudott konkrét választ adni.
- Elnézést! Mi a baja? - kérdezte Niall egy orvostól.
- Lana Parkernek?
- Igen. - bólintottam.
- Sajnálom, de egy bajt láttunk nála.
- Pontosabban? - kérdeztem.
- Nem lehet gyereke. Sajnálom. - mondta és el ment. Niall mintha sokkot kapott volna, úgy nézett maga elé. Szóltak, hogy be mehetünk hozzá.
' Niall szemszöge '
Lassan, remegő kézzel be nyitottam. Lana már fent volt, mikor meg látott halványan el mosolyodott.
- Szia. - szólt rekedt hangon.
- Szia. - mondtam és mellé léptem. - Hogy bírod?
- Már nem fáj. Adtak fájdalom csillapítót. Mondott valamit az orvos? - kérdezte.
- Ami azt illeti..igen.
- És mit? Mehetek haza?
- Sajnos nem. Azt mondták, hogy nem..nem lehet..gyereked. - mondtam ki. Nagyon sírt szegény, oda hajoltam és megöleltem. Engem is nagyon bánt a dolog, pedig mindig arról álmodtam, hogy Lananak lesz egy babája. De sajnos nem lehet. A legnagyobb rémálmom vált valóra. Haza kellett menni, mivel pihennie kell. Beszálltam a kocsiba és én mentem előre. Mögöttem Harry és Emma jött. Fel hívtam Lana szüleit és nekik is elmondtam a hírt. Ők is nagyon meg rémültek. Be kanyarodtam a házhoz orvosok leállítottam a kocsit. Kicsit később Emmáék is meg jöttek.
- Mi a baj? - kérdezte Lou.
- Lana..nem lehet gyereke. - mondtam orvosok bele ütöttem a falba.
- Nyugi, az a fontos, hogy jól van. Nem?
- De.. - válaszoltam és fel mentem a szobába. Egyedül minden más. Régen szerettem egyedül lenni, de ez mostanra nagyon megváltozott. Sokkal jobban érzem magam Lana közelében. A többiek rendeltek egy nagyon pizzát, és Kitty hozott nekem is.
- Enned kell. - mondta és letette elém a tányért. - Kérlek.
- Nincs kedvem hozzá.
- Pedig ez nem megszokott tőled. Mindig nagynyal sokat eszel, és irigy vagyok rád. - mondta és leült mellém az ágyra.
- Miért? Tudtommal a lányok nem szeretnek enni, vagyis olyan sokat.
- Ó, ha tudnád, hogy a lányok több mint fele imádja a kaját. És azért vagyok irigy, mert nem játszik meg rajtad. És a..
- Tudom. A lányok nem szeretik ha nem olyan az alakjuk mint azt szeretnék. Ugye? - kérdeztem és elvettem a pizzát.
- Igen. Lassan jobban ismered a lányokat, mint saját maguk. - válaszolt nevetve. - Na megyek. Jó étvágyat. - mondta és kiment. Tényleg nagyon finom volt a pizza. Kiabáltam Kittynek, hogy hozzon még.
- Hozol még?
- Természetesen, örülök, hogy meg jött az étvágyad.
Gyorsan felhozta és meg is ettem.
- Kitty?!
- Igen? - kérdezte.
- Van még pizza?
- Van.
- Hozol?
- Persze. Vagy hatszor küldtem le.
- Niall, nézd. Szeretlek, mint egy barátot..de elég legyen. Te is le tudsz menni. - mondta és elém rakta a pizzát. Miután megettem le vittem a tányért és Kitty nagyokat nevetett, hogy le tudtam jönni. Vissza mentem a szobába és el feküdtem az ágyon. Aztán pár perc gondolkodás után elmentem zuhanyozni. Mikor kijöttem, ránéztem az órára és éjfélt mutatott. Gondoltam most már alszok, mivel fáradt vagyok. Csakhogy akkorra már nem voltam az. Sokat gondoltam Lanara, és arra, hogy már módon is lehet gyerekünk. Aztán elaludtam.