Hello. Mint ígértem megpróbálom hozni a részeket. Ez egy kicsit rövid lesz, de lesz majd hosszabb is! :) Olvassátok, és komizzatok! :$ Szóval no para. :D
' Emma szemszöge '
Egész este forgolódtam. Egyszerűen nem tudok aludni viharban. Utálom. Erőt vettem magamon és lementem a konyhába inni valamit. Mikor kiléptem az ajtón fény szivárgott fel lentről. Gondoltam valaki lent van. Halkan lesétáltam a lépcsőn, amikor csörömpölést hallottam. Rettenetesen megijedtem. Fogtam egy esernyőt, és a konyha felé indultam. Óvatosan nekitámaszkodtam a falnak. Belestem, hogy ki van bent, de amikor láttam, hogy ki az éjszakai betolakodó megkönnyebbültem.
- Niall. - suttogtam.
Semmi válasz, még csak meg sem fordult. Közelebb menni nem mertem, mert.. Igazából nem tudom miért nem akarok közelebb menni. Letettem a pultra az esernyőt, majd a hűtő felé indultam el. Valószínűleg meghallotta, hogy közeledem, ezért lassabban és halkabban kezdett kotorászni. Szívem hevesen vert. Féltem.
- Niall, te vagy az? - kérdeztem halkan.
Megint nem kaptam választ. Visszamentem, felkaptam az esernyőt, majd újra a hűtő felé indultam. Ahogy egyre közelebb érkeztem, egy különleges illatott szagoltam. Először nem tudtam hova tenni, de amikor a hűtőajtó lassan bezártult..megjelent előttem a legnagyobb rémálmom.
- Kyle. - mondtam dühösen.
Szemeit egyenesen rám meresztette. A szája egy kissebb mosolyra húzódott. Ahogy bámultam az arcát felfedeztem egy igencsak látszó sebet a szemöldöke fölött.
- Mondtam, hogy újra találkozunk. - nevetett gonoszan.
A vér is megfagyott bennem a nevetésétől. Reménykedtem benne, hogy valaki meghallja és lejön, de nem így lett. Míg ő egyre közelebb jött, én hátráltam. Védekezésképpen magamelé tartottam az esernyőt, de ő megfogta kicsavarta a kezemből, majd eldobta tőlem messzire, hogy semmiképp ne jussak hozzá - az egyébként neki ártalmatlan - tárgyhoz.
Még jobban megijedtem. Jobbra-ballra néztem, nem találok-e valamit amit hozzá vághatok. A másik asztalon találtam egy tányért, ami talán a hasznomra válhat. Visszanéztem Kylra. Gondoltam eljátszok vele egy kicsit, amíg megszerzem a tányért. Bedobtam a szerintem legdögösebb oldalamat, amit látszólag bevett, mert megállt. Ide-oda dobáltam a hajamat, kicsit kiraktam a melleimet is, hogy még jobban eltereljem a figyelmét. Már majdnem sikerült, amikor Harry lejött és meglátta mit csinálunk. Ekkor Kyle a nyakamhoz fogott egy kést.
- Ha közelebb jössz... - mondta, majd egy puszit adott az arcomra. - ...neki, annyi.
Harry egyre dühösebb lett. De megállt egy helybe. Oldalra néztem, a tányért bámultam. Nem tudtam, hogy hogyan érhetném el. Gondolkodtam, mit szoktak csinálni a filmekben... Ekkor középenrúgtam, mire ő a földrerogyott. Felkaptam a tányért, és amikor közeledett Harry felé a fejéhez vágtam. Odaszaladtam Harryhez, szorosan a karjaiba. Olyan jó volt érezni a közelségét, a melegségét. A csattanásra lejöttek a többiek is. Kérdően néztek ránk, miután szétváltunk egymástól. Nem szóltunk semmit, mert rájöttek, hogy mi történt.
- Hívom a rendőrséget. - mondta Zayn.
Egyetértően bólintottunk. A konyhában felszedtem az apró darabokat, majd kidobtam őket. A pultnak támaszkodva bámultam a padlón fekvő fiúra. Hihetetlen, hogy egykor ő volt a barátom. Harry elémállt, és átkarolta a derekam. Apró puszti hagyott a homlokomon. Zayn bejött szólni, hogy mindjárt itt vannak a rendőrök. Iszonyúan fáradt voltam. Legszívesebben visszadőltem volna az ágyba. Belegondolni is rossz volt, hogy mit csinált volna ha nem jövök le. Ránéztem Harryre, aki nem tűnt olyan fáradtnak. Szemei gyönyörűen csillogtak, amit szintén gyönyörű mosolya koronázta meg. Percekkel kŕsőbb kopogásra lettünk figyelmesek. Louis kinyitotta az ajtót.
- Hello. Zayn Malikot keresem. Itt lakik? - kérdezte az egyik rendőr.
Harryvel kimentük a konyhából az ajtóhoz.
- Öhm.. Hello. Emma Horan vagyok. Engem és a férjemet érinti jobban az ügy. - tisztáztam a helyzetet.
- Értem. Bemehetek? - kérdezte, mire Louis arrébb állt.
Bevezettem a nappaliba ahol helyet foglaltunk. A rendőr névtábláján a Stone név állt. Azt azonban nem tudtam, hogy szólítsam. De szerencsémre ő kérdezett előbb.
- Hölgyem, mesélje el pontosan mi történt. - mondta, majd elővette a füzetét jegyzetelni.
Vettem egy mély levegőt és próbáltam érthetően elmondani.
- Nos... - kezdtem el. - ... Mikor lejöttem a konyhába inni, láttam, hogy ég a lámpa. Először azt hittem, hogy Niall a tesóm van lent, mivel szeret enni. De amikor közelebb mentem felismertem a volt barátom jellegzetes illatát. Védekezésképp egy esernyővel próbáltam megvédeni magam, de elvette tőlem és eldobta. Egy tányérral akartam leütni, de akkor jött le a férjem, Harry. - ekkor ő is bejött. - Azután egy kést fogott a nyakamhoz. Azzal fenyegetőzött, hogyha Harry közelebb jön akkor megöl. Szószerint, azt mondta, hogy nekem annyi. Aztán középenrúgtam, elvettem a tányért és fejbevágtam. Azóta ott fekszik mozdulatlanul. - fejeztem be.
A rendőr mindent leírt amit mondtam. Kis gondolkodás után felénk fordult.
- Egyéb kárt nem okozott magának vagy esetleg a férjének? - kérdezte.
- Nem. - mondtuk egyszerre.
- Rendben. Őt bevisszük az örse, kihallgatjuk. Ha bármit megtudunk akkor értesítjük önöket. A nevem Stone százados, itt egy névjegykártya ha bármi eszükbe jut. További szép estét. - mondta, azzal mindannyian elmentek.
Megkönnyebbültem, hogy Kyle már nem tud nekünk ártani.. Legalábbis addig ameddig bent tartják. A konyhába beérve szörnyű látvány fogadott. A padlót vér és szilánkok borították be. Eleanor, Harry és én takarítottunk fel a vért, amíg a többiek próbálták felszedni a kis tányér darabokat. Mikor úgyahogy sikerült hoztam a felmosót és felmostam a padlót. Miután végeztem csak Harryvel ketten maradtunk lent, a többiek visszafeküdtek aludni.
- Gyere, menjünk mi is. - mondta Harry, majd kézenfogva felmentünk a szobába.
Alig álltam már a lábamon, ezért Harry felkapott és elvitt az ágyig. Óvatosan lerakott, majd ő is befeküdt mellém. Magunkra húzta a takarót. Az ablak felé fordultam, és örömmel tapasztaltam, hogy végre elákkt a vihar. Harry hátulról átkarolt, majd valamit mondott a fülembe, de már bem hallottam. Mielőtt elaludtam volna annyit motyogtam neki, hogy: Szeretlek.
' Emma szemszöge '
Egész este forgolódtam. Egyszerűen nem tudok aludni viharban. Utálom. Erőt vettem magamon és lementem a konyhába inni valamit. Mikor kiléptem az ajtón fény szivárgott fel lentről. Gondoltam valaki lent van. Halkan lesétáltam a lépcsőn, amikor csörömpölést hallottam. Rettenetesen megijedtem. Fogtam egy esernyőt, és a konyha felé indultam. Óvatosan nekitámaszkodtam a falnak. Belestem, hogy ki van bent, de amikor láttam, hogy ki az éjszakai betolakodó megkönnyebbültem.
- Niall. - suttogtam.
Semmi válasz, még csak meg sem fordult. Közelebb menni nem mertem, mert.. Igazából nem tudom miért nem akarok közelebb menni. Letettem a pultra az esernyőt, majd a hűtő felé indultam el. Valószínűleg meghallotta, hogy közeledem, ezért lassabban és halkabban kezdett kotorászni. Szívem hevesen vert. Féltem.
- Niall, te vagy az? - kérdeztem halkan.
Megint nem kaptam választ. Visszamentem, felkaptam az esernyőt, majd újra a hűtő felé indultam. Ahogy egyre közelebb érkeztem, egy különleges illatott szagoltam. Először nem tudtam hova tenni, de amikor a hűtőajtó lassan bezártult..megjelent előttem a legnagyobb rémálmom.
- Kyle. - mondtam dühösen.
Szemeit egyenesen rám meresztette. A szája egy kissebb mosolyra húzódott. Ahogy bámultam az arcát felfedeztem egy igencsak látszó sebet a szemöldöke fölött.
- Mondtam, hogy újra találkozunk. - nevetett gonoszan.
A vér is megfagyott bennem a nevetésétől. Reménykedtem benne, hogy valaki meghallja és lejön, de nem így lett. Míg ő egyre közelebb jött, én hátráltam. Védekezésképpen magamelé tartottam az esernyőt, de ő megfogta kicsavarta a kezemből, majd eldobta tőlem messzire, hogy semmiképp ne jussak hozzá - az egyébként neki ártalmatlan - tárgyhoz.
Még jobban megijedtem. Jobbra-ballra néztem, nem találok-e valamit amit hozzá vághatok. A másik asztalon találtam egy tányért, ami talán a hasznomra válhat. Visszanéztem Kylra. Gondoltam eljátszok vele egy kicsit, amíg megszerzem a tányért. Bedobtam a szerintem legdögösebb oldalamat, amit látszólag bevett, mert megállt. Ide-oda dobáltam a hajamat, kicsit kiraktam a melleimet is, hogy még jobban eltereljem a figyelmét. Már majdnem sikerült, amikor Harry lejött és meglátta mit csinálunk. Ekkor Kyle a nyakamhoz fogott egy kést.
- Ha közelebb jössz... - mondta, majd egy puszit adott az arcomra. - ...neki, annyi.
Harry egyre dühösebb lett. De megállt egy helybe. Oldalra néztem, a tányért bámultam. Nem tudtam, hogy hogyan érhetném el. Gondolkodtam, mit szoktak csinálni a filmekben... Ekkor középenrúgtam, mire ő a földrerogyott. Felkaptam a tányért, és amikor közeledett Harry felé a fejéhez vágtam. Odaszaladtam Harryhez, szorosan a karjaiba. Olyan jó volt érezni a közelségét, a melegségét. A csattanásra lejöttek a többiek is. Kérdően néztek ránk, miután szétváltunk egymástól. Nem szóltunk semmit, mert rájöttek, hogy mi történt.
- Hívom a rendőrséget. - mondta Zayn.
Egyetértően bólintottunk. A konyhában felszedtem az apró darabokat, majd kidobtam őket. A pultnak támaszkodva bámultam a padlón fekvő fiúra. Hihetetlen, hogy egykor ő volt a barátom. Harry elémállt, és átkarolta a derekam. Apró puszti hagyott a homlokomon. Zayn bejött szólni, hogy mindjárt itt vannak a rendőrök. Iszonyúan fáradt voltam. Legszívesebben visszadőltem volna az ágyba. Belegondolni is rossz volt, hogy mit csinált volna ha nem jövök le. Ránéztem Harryre, aki nem tűnt olyan fáradtnak. Szemei gyönyörűen csillogtak, amit szintén gyönyörű mosolya koronázta meg. Percekkel kŕsőbb kopogásra lettünk figyelmesek. Louis kinyitotta az ajtót.
- Hello. Zayn Malikot keresem. Itt lakik? - kérdezte az egyik rendőr.
Harryvel kimentük a konyhából az ajtóhoz.
- Öhm.. Hello. Emma Horan vagyok. Engem és a férjemet érinti jobban az ügy. - tisztáztam a helyzetet.
- Értem. Bemehetek? - kérdezte, mire Louis arrébb állt.
Bevezettem a nappaliba ahol helyet foglaltunk. A rendőr névtábláján a Stone név állt. Azt azonban nem tudtam, hogy szólítsam. De szerencsémre ő kérdezett előbb.
- Hölgyem, mesélje el pontosan mi történt. - mondta, majd elővette a füzetét jegyzetelni.
Vettem egy mély levegőt és próbáltam érthetően elmondani.
- Nos... - kezdtem el. - ... Mikor lejöttem a konyhába inni, láttam, hogy ég a lámpa. Először azt hittem, hogy Niall a tesóm van lent, mivel szeret enni. De amikor közelebb mentem felismertem a volt barátom jellegzetes illatát. Védekezésképp egy esernyővel próbáltam megvédeni magam, de elvette tőlem és eldobta. Egy tányérral akartam leütni, de akkor jött le a férjem, Harry. - ekkor ő is bejött. - Azután egy kést fogott a nyakamhoz. Azzal fenyegetőzött, hogyha Harry közelebb jön akkor megöl. Szószerint, azt mondta, hogy nekem annyi. Aztán középenrúgtam, elvettem a tányért és fejbevágtam. Azóta ott fekszik mozdulatlanul. - fejeztem be.
A rendőr mindent leírt amit mondtam. Kis gondolkodás után felénk fordult.
- Egyéb kárt nem okozott magának vagy esetleg a férjének? - kérdezte.
- Nem. - mondtuk egyszerre.
- Rendben. Őt bevisszük az örse, kihallgatjuk. Ha bármit megtudunk akkor értesítjük önöket. A nevem Stone százados, itt egy névjegykártya ha bármi eszükbe jut. További szép estét. - mondta, azzal mindannyian elmentek.
Megkönnyebbültem, hogy Kyle már nem tud nekünk ártani.. Legalábbis addig ameddig bent tartják. A konyhába beérve szörnyű látvány fogadott. A padlót vér és szilánkok borították be. Eleanor, Harry és én takarítottunk fel a vért, amíg a többiek próbálták felszedni a kis tányér darabokat. Mikor úgyahogy sikerült hoztam a felmosót és felmostam a padlót. Miután végeztem csak Harryvel ketten maradtunk lent, a többiek visszafeküdtek aludni.
- Gyere, menjünk mi is. - mondta Harry, majd kézenfogva felmentünk a szobába.
Alig álltam már a lábamon, ezért Harry felkapott és elvitt az ágyig. Óvatosan lerakott, majd ő is befeküdt mellém. Magunkra húzta a takarót. Az ablak felé fordultam, és örömmel tapasztaltam, hogy végre elákkt a vihar. Harry hátulról átkarolt, majd valamit mondott a fülembe, de már bem hallottam. Mielőtt elaludtam volna annyit motyogtam neki, hogy: Szeretlek.
