2 évad 5 fejezet *-*

hello emberek.!! látom nem komiztok.!! akkor ennyire rossz..?:// :oo én szeretek írni, csak nem tudom, hogy jók-e...ha így megy tovább akkor befejezem..://

 ~ Jól az ember, csak a szívével lát.


' Emma szemszöge '
Me reggel indulunk Harryvel. Tegnap este...és hozzáteszem éjfélkor küldött egy SMS-t Lana, hogy nagyon jól szórakoztak..:
• Emma, nagyon jól mulatunk, imádlak..pusziii...
<33333333333333333333333333333333333333333333333333333333333333333333333333333333
• Lana, nagyon örülök neki, érezzétek jól magatokat..puszii..<33333333333333333333333333333333
Mivel csak délután indulunk bepakoltam Adamnak is. Rengeteg pelenkát, kis ruhát raktam be...ki tudja mik lesznek?
- Szívem?
- Igen?
- Nem találom a hajlakkomat!! - nyavalygott Harry.
- Ott van...a..a hajvasaló mellett...
- Én oda nem nyúlok..
- Miért?? Csak nem félsz? - kérdeztem nevetve.
- De igen, mikor mondtam, hogy ez vicces? Mit csináljunk most? Rendeljünk egy pizzát?
- Igen, az most jól esne...hívd te.
Később hívta és meg is érkezett. Megettük, majd hamar elindultunk. A reptérre megérkezve már rég előkészítettük az útleveleket, és a jegyeket.
- Várod már? - kérdezte Harry és átvette Adamet.
- Persze..nagyon, remélem tetszeni fog.
A hangosbemondó azt mondta, hogy 10 perc múlva indul a gépünk. Elindultunk és odaadtuk a jegyeket, de előtte ellenőrizték a csomagjainkat. Felszálltunk a gépre és elfoglaltuk a helyünket. Direkt olyan gépet választottam amin gyerek..vagyis kisbaba is utazhat. Tehát Harry beültette Adamet az ülésbe majd be is kötötte. Mi is ugyan ezt tettük, kivéve, hogy mi nem kisülésben ültünk. Na de mindegy..egy kicsit aludtunk, megzavart minket a hangosbemondó, hogy nemsokára leszállunk és kössük be magunkat. Sajnos fel kellett keltenünk a kicsit, hogy hamar le tudjunk szállni. Éreztük amikor megjöttünk, mert nagyot fékezett a gép. Elővettük a csomagokat és leszálltunk. Fogtunk egy taxit, elindultunk a hotelunk felé.
' Niall szemszöge '
Reggel Lana mellett ébredni fantasztikus érzés. Még soha nem éreztem ilyet egy lány iránt. A hasam görcsbe van amikor hozzám ér, vagy meg csókol. Persze nálam ez a görcsölés jót jelent. Szóval nem aggódok....
- Jó reggelt..kelni kéne..megyünk haza. - keltettem fel Lanat.
- Ahj, de semmi kedvem. Mi lenne ha itt maradnánk? - kérdezte álmos fejjel.
- Tudod, hogy nem lehet.
- Sajnos..pedig jó lenne.
Felkeltünk, elmentünk reggelizni és villámgyorsan bepakoltuk a cuccainkat. Én egy fekete ülepes gatyát, és egy fekete-fehér kockás inget vettem ki magamnak.
* Lana ruhája *

Elindultunk a reptér felé. A taxiban arról beszélgetünk, hogy itt kéne megtartani az esküvőt, ja meg arról is, hogy hogyan mondjuk el a többieknek. Már rég a gépen ültünk amikor azt mondták, hogy valakinek nincs meg a csomagja és emiatt egy órát várnunk kell..klassz!
- Istenem, most itt fogunk ülni..
- De legalább veled vagyok.. - mondtam és adtam neki egy puszit a homlokára, ő pedig a fejét a vállamra döntötte. - Tudod, veled mindig jól érzem magam, gyönyörű vagy, édes, aranyos, okos, elbűvölő. Régebben csúfoltak a lányok mert..hát nem néztem ki valami jól .Egy kicsit duci voltam..emiatt egy barátnőm se volt. Amikor híresebb lettem, akkor kezdtek felkeresni a lányok, hogy "Jaj, szia, ezt te vagy?..nagyon helyes vagy.", megy ilyenek. Egy csomóan felajánlották, hogy járjak velük. De nem tettem. nem azért mert ők csúnyák voltak, hanem nem azért szerettek amilyen vagyok. nekik csak a hírnév tetszett. - mondtam egy kicsit könnyes szemmel.
- Jaj, drága, én olyannak szeretlek amilyen vagy. - mondta Lana szintén könnyes szemmel. - Nagyon szeretlek.
- Én is.
' Emma szemszöge '
Csodálatos ez az egész város. Mindenhol boltok, éttermek..nem is álmodtam volna ilyen szépnek. A hotelról meg ne is beszéljünk...eszméletlenül szép, hatalmas nagy volt.
- Megérkeztünk. - mondta Harry és ő szállt ki elsőnek, kivette Adamot is.
- Igen, nagyon jól érezzük majd magunkat.
Bejelentkeztünk és megkerestük a 169-es szobát. Bent még szebb látvány fogadott.  Nagy hely volt ami nekünk nagy előny mert El házában alig fértünk el, de azért ott is jó volt. Mire kipakoltunk rendesen 18 óra volt. Megetettem Adamot, és tovább játszott Harryvel. Én elmentem fürdeni, majd Harry és végül Adam. Lementünk vacsizni, addig egy bébiszitter vigyázott a fiunkra.

- Gyönyörű vagy ma! - mondta Harry és átkarolt.
- Miért eddig nem voltam az?
- Na, nem úgy értettem..
- Tudom, köszönöm.
Mikor végeztünk kifizettük..vagyis Harry fizette ki a bébiszittert aminek én szokás szerint nem örültem. Elringattam Adamot, és én is befeküdtem Harry mellé az ágyba.
- Eddig jó minden. - mondtam nevetve.
- És azután is jó lesz. - mondta Harry majd adott egy puszit és elaludtunk.