Hello.! Meghoztam az új részt.! Komikat kérek.! :D<3
' Emma szemszöge '
Reggel Adam szobájában keltem fel. Nem értettem miért, de utána rájöttem, hogy altatás közben annyira álmos voltam, hogy elaludtam. Harry javában aludt, nem volt szívem fel kelteni. Lementem egyedül reggelizni ahol megláttam egy ismerős arcot. Ahogy közelebb mentem láttam, hogy apám az, Matt. El sem hittem, hogy majdnem két év után újra láthatom...de nem volt egyedül. Egy másik nővel láttam. Igen, akkor ezek szerint hivatalosan is elváltak anyutól. Meg kis koromban történt. Nagyon megviselt ezért nem ettem rendesen. Sajnos ezek miatt rengeteg napot a kórházban töltöttem. De annak már egy jó ideje..de az az érzés amikor az apádat egy másik nővel látod..iszonyatos. Lassan, és egy kicsit félve közelítettem feléjük. Apa már észrevett, de az a nő nem. Mintha tudomást sem venne rólam. De minek is foglalkozok vele? Nem kötődik hozzám, és remélem nem is fog. Azt viszot nem sejtettem, hogy apám akar odajönni hozzám, ezért én hátrálni kezdtem aminek köszönhetően neki mentem egy pincérnek és a kezében lévő tányérok a földön landoltak. Ennyire szerencsétlen csak én lehetek. Olyan gyorsan futottam ahogy csak tudtam. És reméltem, hogy apám nem jön utánam. Mikor felértem a harmadik emeletre rettentően elfáradtam..ezért gondoltam, hogy most már sétálok egy kicsit. Azonban apa utánam rohant és elkapott a folyosón. Innen már sehova nem mehetek.
- Miért menekülsz? - kérdezte lihegve.
- Te miért vagy más nővel? - kérdeztem, s éreztem, hogy arcomat elborítják a könnyek. - Azt mondtad, hogy mindig szeretni fogod anyut. Miért hazudtál?
- Kicsim...
- Nem! Ne magyarázkodj, az igazat akarom hallani. - erősködtem, és közben próbáltam kiszökni a szorításából.
- Szóval...az a helyzet, hogy az a nő akit te láttál a feleségem volt, Jessica. Sajnálom, hogy nem kerestelek, de hamar össze kellett házasodnunk.
- Értem, szóval ezt mind higgyem el?
- Igen.
- De miért?
- Mert az apád vagyok.
- De nem foghatsz mindent arra, hogy az apám vagy. Régebben bedőltem ennek, de azóta megváltozott a helyzet. Nem kerestél, nem gondoltam rád. Pedig szügségem lett volna rád. - mondtam sírva.
- De miért nem hívtál?
- Látom meg mindig nem érted. De nem fogom elmagyarázni. Most megyek. - mondtam és elfutottam. Mikor oda értem Harryékhez berontottam és becsaptam az ajtót. Legugoltam a földre és a kezembe temettem a fejem és csak sírtam.
- Mi történt? - kérdezte aggódva Harry.
- Találkoztam...
- Kivel? Bántottak?
- Hát érzelmileg romokban vagyok. Amúgy apámmal találkoztam.
- És az miért baj?
- Gyere elmondom. - mondtam majd az ágyhoz vezettem. - Nos, két éve nem beszéltem vele, és meg kis koromban elváltak anyutól. Nem keresett, ezért én sem foglalkoztam vele, pedig nagyon hiányzott. Ja és ha nem lenne elég egy másik nővel láttam, aki történetesen a felesége. - adtam ki magamból, és éreztem ahogy g könnyek végig folynak az arcomon.
- Édesem, nagyon sajnálom. De mi itt vagyunk neked. Őő...majd elfelejtettem. Pakolni kellene.
- Oké. Én megyek Adamhoz pakolni, te meg maradj itt. - mondtam és letöröltem a könnyeimet, ekkor Harry megölelt.
- Nagyon szeretlek. - súgta a fülembe.
- Én is. Na megyek.
Gyorsan beszaladtam Adam szobájába és anélkül, hogy felébredne halkan össze pakoltam. Végül fel kellett keltenem mert ennie is kell valamit. Mikor ezzel végeztem fel öltöztettem melegen mivel kint hideg volt. Harry már rég kész volt és fel is öltözött. Én is magamra kaptam valamit, majd elindultunk. Lent kijelentkeztünk, és sajnos találkoztam apámmal, meg persze újdonsűlt feleségével.
- Máris mentek? - kérdezte az a nő.
- Igen, mert kicsit rosszul vagyok.
- Ó..miért?
- Mert felfordul a gyomrom ha rád nézek.
- Mit képzelsz? - visított, hallottam ahogy Harry felnevet, nem akarok hazudni de nekem se kellett sok.
- Na menjünk. - mondta Harry és átvettem Adamot.
- Ti kik vagytok? - kérdezte búnkón apa.
- Ő itt Harry Styles, a férjem. És ő itt, Adam Styles a kicsi fiunk. - mondtam boldogan.
- Hogy kik?
- Jól hallottad. Nem mondom el többször. Menjünk. - adtam ki a paprancsot, majd fogtunk egy taxit, beraktuk a csomagokat és elindultunk. Az úton egymás ölébe adtuk szegény Adamot.
- Maradjon nálad akkor. - mondtam nevetve.
- Oké, amúgy nagy voltál. - pacsizott velem.
- Tudom, remélem nem keresnek.
A repülőtéren elővettük a jegyeket. Oda adtam a csomagokat a stewardessnek ő pedig elrakta. Elfoglaltuk a helyünket, majd becsatoltam az övem, ahogy Adamét is. Hamar elaludtunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése