' Harry szemszöge '
Reggel felkeltem és megigazítottam szerte-szét álló hajamat. Összepakoltam az ágyat és az ágykörül. Felszedtem a szennyest és bedobtam a fürdőbe. Elmentem zuhanyozni, fogat mosni..tehát a szokásos.
Kivettem magamnak egy fekete-fehér kockás igent és egy fekete ülepes nadrágot, egy fehér tornacipővel.
Befújtam magam a kedvenc férfi parfümömmel, majd lementem a többiekhez reggelizni.
- Sziasztok. Mit csináltok? - kérdeztem miközben a hűtőből kivettem a narancslevet.
- Szia. Reggelizünk. Te jól vagy? - kérdezte Louis.
- Igen, köszi. Valahogy meg birkózom vele. Reméljük hamarosan felépül és velünk lehet.
- Szerintem is jó ötlet lenne.
Megittam a narancslevet és ettem egy tál gabonapelyhet. Nagyon ízlett. elmentem majd összepakoltam Emmának egy-két holmit. Úgy gondoltam még korai lenne bemennem hozzá ezért elmegyek Nikihez elsimítani a dolgokat.
' Niki szemszöge '
Ma reggel felhívott Harry, hogy beszélni szeretne velem. Én persze ugráltam örömömben, de ne igyuk előre a medve bőrére! Mikor meg hallottam a csengőt azonnal odarohantam az ajtóhoz.
- Szia Harry. Nagyon..
- Szia. Beszélnünk kell! - vágott a szavamba.
- Oké, gyere be.
Behívtam a nappalibaés hoztam neki egy kis kávét, de elutasította.
- Nos.. - mikor elkezdte a szívem a torkomban dobogott. - Nekünk vége. Bár nem is volt köztünk semmi. Vagy remélem.
- De igen, volt köztünk valami. És még most is van. Hiszen eljöttél hozzám...
- Csak azért jöttem, hogy elmondjam többet nem szeretnék veled találkozni.
- De...de..miért? - dadogtam és a sírás kerülgetett.
- Mert Emma a menyasszonyom lett és nem szeretném felzaklatni.
- Hogymi? Te elveszed? Azt a cselédet?
- Ő nem cseléd! Most mér megyek! Viszlát!
- Szia. - mondtam majd becsuktam az ajtót.
' Harry szemszöge '
Igen! Na ez is megvan! Legalább egy gonddal kevesebb. Beszálltam a kocsimba és elindultam Emmához.
Lent a recepciónál bejelentkeztem és megkerestem a 316-os kórtermet. Lassan benyitottam és beléptem a fehér falak közé. Ahogy ott feküdt...és..nem mozdult..nem tudom elmondani azt az érzést. De szerintem nincs is rá szó. Amikor a világnál is jobban szereted azt az ember és nem lehetsz vele..nincs rá szó.
- Kérem, lejárt a látogatási idő. Menjen haza.
- Rendben. De letehetem a csomagomat. És szeretnék írni neki ha esetleg felébredne és nem lennék itt.
- Oké. De siessen. - mondta egy nővér.
" Kedves Emma. Gondoltam írok neked. Hoztam pár dolgot és még mennyit fogok hozni. Elhoztam a kedvenc plüssödet. Remélem hamar felkelsz és velünk leszel. Nagyon szeretlek és nagyon hiányzol. Csók, Harry "
Megírtam majd, kimentem a kocsimhoz. Beszálltam és egyenesen haza mentem, de nagyon éhes voltam és éppen útba esett a Starbuck's. Bementem és rendeltem magamnak egy csokis sütit, meg egy chappucinot.
Hamar kihozták ezért gyorsan megettem és haza mentem.
- Megjöttem!
- Hello. - jött oda hozzám El.
- Na? Még is csak szóba állsz velem? - kérdeztem és levettem a cipőmet.
- Igen, ugyanis ideszóltak a kórházból, hogy Emma kezd magához térni.
- Igen? Uramisten? És mondtak még valamit?
- Nem, mást nem.
- Köszi, de megyek. Szia. - köszöntem el tőle.
Felbattyogtam a szobába és leültem az ágyra. A fejem a kezembe temettem és csak sírtam. Nem tudom miért, de akkor ez tűnt a legjobb megoldásnak a problémámra.
- Hé haver!? Mi a baj? - kérdezte Louis majd leült mellém.
- Nincs semmi bajom, csak..
- Ne mond, hogy te is csaj lettél!
- Nem, dehogy! Megyünk vásárolni?
- MIVAN??
- Csak vicceltem. Na menj ki mert aludni szeretnék.
- Oké. Szevasz.
- Szia.
- Kiment Louis és én egyből fürdeni mentem. Mindig is szerettem a zuhany alatt énekelni. Ez most sem volt másképp. Elkezdtem énekelni a Gotta Be You-t és Emmára gondoltam, arra, hogy megfog gyógyulni. Ki szálltam és előkerestem a pizsamámat, ami egy szürke izom pólóból és egy fekete rövidnadrágból állt.
Ránéztem az órára és 17 órát mutatott. Nagyon szalad az idő, most, hogy nincs itt Em. Befeküdtem az ágyba és próbáltam aludni. De nem sikerült, állandóan csak forogtam. Végöl a százakárhányadik forgásom után sikeresen elaludtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése