14 fejezet *-*

Gondoltam az előző írásomra jönni fognak a komik, de nm...ennyire rossz a blog? Vagy rosszul írok? Kérlek titeket, kommenteljetek és iratkozzatok fel, ha olvassátok a blogomat.!!! :D ♥ Itt van a következő rész!
 ( kicsit rövid lett )
 

 ~Hiányzol. Nem a mostani te, nem is az akibe szerelmes voltam. az a valaki hiányzik akivel órákat beszélgettünk, a semmiről, azelőtt mielőtt mindent elrontottunk volna!! :/

' Eleanor szemszöge '
Reggel felkeltem és láttam Emmát édesen aludni. Már értem Harry miért van úgy oda érte. Na igen..Harry..Tegnap óta nem beszéltünk vele, és szerintem nem is fogunk.
- Szi, édes! - puszilt meg Louis.
- Jó reggelt!
- Mi abaj? Harry?
- Igen ő! Nem értem miért volt ez neki jó? De szerintem ő se tudja!!
- Az biztos! Gyere..menjünk le. Hagyjuk aludni.
- Oké.
Lementünk és Harry feküdt a kanapén 5 üveg alkohol társaságában. És 2 doboz cigi a földön. Mióta cigizik?
- Te jó ég! Nagyon ki lehet, szegény! - mondta Lou.
- De..nem érdekel, amit tett az megbocsáthatatlan!
- Már megbocsáss..veled történt az eset?
- Nem.
- Akkor meg minek avatkozunk bele?
- Azt ne tudom..vagyis én féltem Emmát.
- Én is, ahogy a többiek is. És ugyebár Harry is.
- Igen, el sem tudjátok képzelni mennyire. - mondta Hary kómás fejjel.
- Akkor meg minek mentél el megint itthonról?
- Nos, Niki az a lány valamit tett az italomba és nem tudtam, hogy mit csinálok. Ezért elmentem, mert küldött egy SMS-t..nézd itt van.
- Látjuk. - mondtam.
- És ugye elmentem. Mint már mondtam és nagyon sokat ittam, mint most.
- De én akkor sem tudom felfogni! Ha először nem mentél volna el akkor ez nem történ volna meg. - mondta Louis.
- Tudom, de..már nem tehetek semmit. Örökre megutált és nem lehetek a gyereke apja. Pedig én nagyon szeretnék.
- Hogy mi? Emma gyereket vár? - kérdezte kikerekedett szemmel Loui.
- Igen.. - Öh..igen megkérte, hogy senkinek ne szóljunk. - vágtam Harry szavába.
- De ez tönkre teszi a bandát. Annyit dolgoztunk, és a rajongók mit szóltak ehhez? Vagy talán ők sem tudják? - emelte fel a hangját.
- Kicsit halkabban nem lehetne? - kiabált le fentről Emma.
- Fent van? Máris felmegyek hozzá!! - mondta Harry és felrohant Emmához.
' Emma szemszöge '
- Te meg mit keresel itt?
- Meg akarom magyarázni..
- Tényleg?
- Igen..Igen? Nem? Nem!
- Döntsd már el, hogy mit akarsz!! Vagy inkább menj ki!
- Nem akarok! És nem is fogok! Tegnap az a lány, Niki mikor először találkoztunk belerakott valamit a poharamba és nem tudtam, hogy mit csinálok. Tegnap mikor hazajöttetek Liammel akkor beszéltem vele meg akkor is amikor nem voltatok itthon. És direkt nem keltem fel. Akkor még nem tudtam, hogy mit csinálok, de rájöttem, hogy mekkora hibát is követtem el. Mindennél jobban szeretlek téged. És a babát is. Nem akarlak titeket elveszíteni. - mondta sírva amitől nekem is sírnom kellett.
- Már..már nem érdekelsz! Nem tudok benned bízni. Ja és hallottam a lenti beszélgetéseteket. Jó hogy azt mondtad, hogy leszoksz a piáról..ja és te mióta cigizel?
- Nem cigiztem, csak most.
- Ahha persze. Vagy erről is hazudsz nekem?
- Nem, erről nem. Mindenki meg tudja mondani, hogy soha nem cigiztem.
- EZ IGAZ! - kiabálták lentről.
- Látod?
- Nem, nem látom. Inkább hallom. - mondtam cinikusan.
- Nos akkor mit mondasz?
- Megbocsájtok..
- Köszi..
- Még nem fejeztem be!
- Igen?
- Megbocsájtok, de CSAK és ismétlem CSAK barátok leszünk. A gyereknek pedig nem lesz apja.
- Mi? Ne!! Kérlek!! Ezt ne csináld velem!!!!!!!! - mondta térdre borulva.
- Sajnálom. Gondolkodnod kellett volna!
- De hogyan? Nem is tudtam! - emelte fel a hangját.
- Sajnálom, de most menj ki! Gondolkodnom kell!
Mikor kiment becsapta hangosan az ajtót. Most nagyon pipa lett rám. Nem csodálom, mindennél fontosabb vagyok neki és a baba is. Talán elszúrtam? Helyre tudom még hozni? Nem, Emma ne mondj ilyeneket.
- Istenem, miért ilyen nehéz az életem?
' Harry szemszöge '
- Istenem, miért ilyen nehéz az életem?Itt van életem szerelme és a legjobb barátaim. Ráadásul egy gyermeket hordok a szívem alatt. Miért pont velem történik mindez?
Hallottam amiket mondott. Talán mégis csak van reményem?