3 évad 5 fejezet *-*

Sziasztok itt egy kis rizsa.!

1. Köszönöm a 3 feliratkozást.! :D♥

2. Befejezzem a blogot a 3 évad 21 fejezeténél.? Komiba.!

3. Itt a következő rész, sok komit kérek.! ♥

' Emma szemszöge '

Végre, eljött a nap amire vártam. Haza mehetek innen, a kisfiamhoz és Harryhez. Na meg a többiekhez is. Remélem most már egy nyugodtabb időszak köszönt ránk, elég volt a fájdalomból.

- Szia Kicsim. - köszöntöt Anyu és mellém lépett.

- Szia Anya. - köszöntem neki és átöleltem.

- Hogy vagy? - kérdezte egy kicsit feszülten.

- Mi a baj?

- Öm, gyere üljünk le.. 

Soha nem láttam ilyennek. Remélem nem történt senkivel valami baj, azt most nem élném túl.

- Nos, - kezdte el. - otthon keresgéltem..és a régi holmijaid között találtam egy képet.

- És?

- Rajta van..

- Ki? Jaj, Anya ne kelljen kihúznom belőled.

- Réka.. - amikor kimondta lefagytam.

Már 3 éve, hogy meghalt. Rettenetesen hiányzik, ráadásul nem is láthattam. Énekeltem is neki, amit felvettem egy videóra és elküldtem neki. Válasz azóta sem érkezett, de tudom, hogy tetszett neki. Mindig mondta nekem, hogy gyönyörű a hangom.

- ..és itt van nálam. - mondta és elővette.

Remegő kézzel odanyúltam és elvettem. Nézegetni kezdtem és olykor-olykor elmosolyodtam, hogy milyen gyönyörű is volt. És a lelke tiszta, mindig nagyon barátságos volt mindenkivel. Soha nem fogom elfelejteni.

- Kicsikém, jól vagy? - kérdezte Anyu.

- Igen. - szipogtam és egyre több könnycsepp jelent meg az arcomon.

Később Anya elment és magamra maradtam. Unatkoztam, ezért elmentem egy kicsi sétálni. Néha megálltam egy-egy kórterem előtt és néztem az embereket. Sajnáltam azokat akik kómában voltak. A 126-os kórteremben egy nénike ült aki nézte a velem egyidős lányát. Kipillantott és integetni kezdett, én is vissza integettem. Lassan kijött hozzám.

- Jó napot. - köszöntem.

- Szervusz kedveském! Netán neked is van beteg rokonod? - kérdezte megnyugtató hangon.

- Nem, nekem kellett bejönnöm. Egy golyó súrolta a vállam. - mondtam és megmutattam a kötést.

- Ó, nagyon sajnálom. - mondta és megsimogatta a kezem.

- Ő ki? - kérdeztem és a lányra néztem.

- Ő az én unokám. Az anyukájával megromlott a viszonyom és nagyon ritkán látom. Nagyon beteg lett és be kellett hozni. Lehet, hogy azóta ő sem szeretne velem találkozni. - mondta egy kicsit szomorúan.

- Ugyan, ne adja fel a reményt. - válaszoltam, majd elköszöntem tőle és elmentem.

Visszatértem a "szobámba" és megnéztem a telefonom. Harry keresett.

- Szia. - szóltam bele.

- Szia, hol voltál? - kérdezte.

- Ja, ő, sétáltam. - válaszoltam mosolyogva, de tudtam, hogy ő nem látta.

- Olyan három körül megyek érted, addig jelentkezz ki, vagy az előtt. Nekem mindegy. Nagyon hiányzol..

- Te is nekem. Hamarosan találkozunk.

- Hamarosan.. - mondta és egyszerre leraktuk.

Hol van még három óra? Gondoltam elmegyek megint meglátogatom azt a nénit, nagyon megkedveltem. Nem értem, hogy hogyan lehet rá haragudni? Aranyos, kedves, szerethető, amikor először beszéltem vele, úgy éreztem, mintha már ezer éve ismertem volna. Mikor odaértem sajnos nem volt ott. Gondoltam bemegyek egy kicsit a lányhoz. Lassan benyitottam és elfoglaltam a helyem a széken. Az itteni székek egy kicsit kényelmetlenek. Ahogy elnéztem azt a lányt, nagyon hasonlított Rékára, bár amikor rá gondolok mindenhol őt látom. Lassan mozgatni kezdte a szemét, aztán ez egy kis időre megszűnt.Tíz perccel később megint mozgatta, de most ki is nyitotta. Én gyorsan felálltam és az ajtóhoz ugrottam és ki akartam menni, de ekkor meghallottam, hogy hozzám szól.

- Ne menj el. - mondta és egy kicsit feljebb ült, így rám tudott nézni.

- Te jó ég. - mondtam és egyre közelebb mentem hozzá.

- Mi a baj? - kérdezte tágra nyitott szemekkel.

- Te..úgy nézel ki mint a barátnőm, csak..ő sajnos, meghalt. - halkult el a hangom a végén.

- Részvétem, hogy hívták?

- Réka.. - mondtam és újra leültem a székre.

- Mi? E-engem is úgy hívnak. - mondta mire én azt hittem, hogy sokkot kapok.

' Harry szemszöge '

Két óra múlva mehetek Emmáér. Nagyon lassan akar eltelni az a két óra. Gondoltuk, hogy a fiúkkal rendezünk egy kis versenyt. Én Niallal, Liam Zaynnel, és aki nyer az játszik Louissal.

- Akkor, 3...2...1...RAJT!! - kiabált Louis.

Először én kezdtem Niallel, mikor én a harmadik hamburgert ettem, Niall már a tizenakárhányadiknál járt.

- Ééés..VÉGE!! Niall nyert!

- Ahj, ez nem ér! - mondtam duzzugva.

- Nem tudsz veszíteni. - mondta és kinyújtotta a nyelvét, én is követtem.

Liam és Zayn következett, ők alma halászatot játszottak. Én kötöttem be Zaynnek a szemét, Niall Liamnek. Eléjük raktuk az almával tele tálat és Louis elindította a játékot.

- Eddig Zayn áll nyerésre. - mondtam.

Aztán meg is nyerte. Mindketten nagyon ügyesek voltak, én biztos nem tudtam volna megcsinálni.

- Szóval akkor most jön Louis, Zayn és Niall! - mondtam mosolyogva, ekkor megérkezett Danielle Eleanorral.

- Hogy néz ki a ház? - kérdezte El mérgesen. - Fiúk..

- Há, öh, ha, én, öhm.. - dadogtam.

- Nem érdekel..most azonnal ki takarítotok. - mondta és lepakolta a cuccait a szobájába.

- Basszus! Ezt megszívtuk. - mondta Liam.

Elővettem a takarítószereket és szétosztottam. Én töröltem, Liam felmosott, Niall söpört, Zayn rendet rakott. Louis csak röhögött rajtunk, miközben neki is segíteni kellett volna Zaynnek. Szerencsére nekem mennem kellett, megyek Emmáért. Gyorsan felkaptam magamra a kabátot és felvettem a cipőt. Beszálltam a kocsiba és elindultam. Emma már lent állt amikor megérkeztem, leparkoltam és kiszálltam hozzá.

- Szia. - köszöntem neki és egy piszit nyomtam a homlokára. - Mehetünk?

- Igen. - bólintott.

Hátulra beraktam a csomagjait, majd elindultunk haza. Kérdeztem tőle, hogy mi volt bent és elmesélte, hogy találkozott egy lánnyal aki úgy néz ki mint a Réka.

- Jut eszembe! Te honnan ismered Rékát? - kérdezte.

- Meghallgattam amit énekeltél neki. - mondtam mosolyogva

- Igen? - kérdezte és lehajtotta a fejét, hogy ne lássam mennyire pirult el.

- Gyönyörűen énekelsz, és nagyon sajnálom.

Ő csak bólintott és bámult ki az ablakon. Otthon az ajtóban majdnem elestem.

- Hű, de tiszta lett! - mondtam mikor körül néztem.

- Köszi. - mondta Louis és felszaladt Eleanorhoz.

- Miért? Rumlit csináltatok? - kérdezte nevetve Emma.

- Igen, de én csak egy kicsit maradtam.. - válaszoltam mosolyogva.

- Ahha! Holnap ki takaríthatod a szobánkat, szívem. - mondta és arcon puszilt.

Éjfélkörül elment mindenki aludni. Emma elment zuhanyozni később én is követtem. Együtt feküdtünk be az ágyba.

- Jó éjt! - suttogta.

- Jó éjt. - válaszoltam és egy csókot adtam neki.