Reggel...reggel?! Inkább délben keltem fel. Mellettem édesen szuszogott Niall. Nem akartam felkelteni, ezért elmentem egy kicsit fel frissíteni magam. A fürdőbe beérve majdnem összeestem annyira megszédültem, szerencsére Niall elkapott.
- Jól vagy drágám? - kérdezte aggóda és segített felemelni.
- Igen, csak..nagyon szédülök. - mondtam és leültem az ágy szélére. - Nem tudok felállni, azt se tudom, hogy hol vagyok.
- Eleanor házában vagyunk, vagyis én még két hétig.. - mondta de hirtelen befejezte.
- Mi? Hogy..hogy érted azt, hogy két hétig?? - emeltem fel a hangom.
- Hát, én..elmegyek, de nem egyedül..izé..a..fiúkkal megyek. - nyögte ki végre, de utána nem emlékszem semmire.
' Niall szemszöge '
Mikor megmondtam Lananak, hogy elmegyek elájult. Én kiabáltam a többieknek és egyedül Liam hallotta meg.
- Mi történt? - jött be Louis is.
- Elájult..mikor..elmondtam neki.. - mondtam erre Louis felkapta Lanat és leszaladt vele a kocsiig. - Innentől átveszem.
- Nem! Te itthon maradsz, és csinálsz magaddal valamit. Később érted jövök. - mondta azzal elhajtott.
Bementem és bebasztam magam mögött az ajtót, ezzel Liam kint marad. Dühös voltam Louisra amiért nem engedett el. Nem az apám!
- Tudod mit? - szóltam Liamnek mikor bejött.
- Mivan? - kérdezte bunkón.
- Bemegyek én is. Nem érdekel mit mondott.. - kezdtem el pakolni magamnak és Lananak néhány cuccot. Éreztem, hogy Liam minden mozdulatomat figyeli és egy idő után megunta, fogta magát és kiment. Leszaladtam az előszobába, megkerestem a fehér Converse cipőmet és nagy nehezen beleerőszakoltam a lábam. Beleültem a szürke kocsimba és lassan elindultam a kórház felé.Az úton elgondolkodtam, mi van ha nem épül fel? vagy valami komoly baja van...Bent bejelentkeztem és megkerestem azt a kórtermet ahol Lana fekszik. Louis persze ott volt és elindult felém, de én csak elmentem mellette...szótlanul és bunkón. De megérdemelte!
- Most mi bajod van? - kérdezte utánam rohanva.
Nem szóltam semmit, csak mentem előre. Beszéltem egy nővérrel, hogy bemehetek egy kicsit. Lassan közelítettem az ágyhoz.
- Lana? Fent vagy? - kérdeztem halkan és egy kicsit rekedezve.
- Niall.. - hallottam meg egy szintén halk hangot. - Hol vagyok?
- A kórházban..nincs komoly bajod. Beszéltem egy nővérrel, ha gyorsan felépülsz akkor már egy hét múlva haza is mehetünk. - mondtam mosolyogva és lassan végig simítottam puha, bársonyos arcán.
- Nagyon hi..Louis mit keres itt?
- Ő hozott be, engem nem engedett, de csak azért is idejöttem, mert látni akartalak és tudni akartam, hogy jól vagy.
- De miért nem engedett? - kérdezte és egy kicsit feljebb ült.
- Ezt én is szeretném tudni..
Még egy kicsit beszélgettük, odaadtam neki a cuccokat amiket hoztam és megbeszéltük, hogy a következő találkozásunkkor hozok neki a kedvenc helyemből - ami történetesen a Nando's volt - egy kis kaját neki. Lassan búcsúzkodni kezdtünk és kimentem a teremből.
- Elárulnád, hogy mi a bajod? - kérdezte Louis.
- Nem engedted, hogy bevigyem a barátnőmet a kórházba, azután nem engedted, hogy ide jöjjek. Ezen kívül semmi. - válaszoltam bunkón, majd elindultam a kocsimig.
- Sajnálom,de nagyon megrázott. És tudom, hogy nem lett volna szabad.
- Oké, nincs semmi baj.
Otthon megvacsoráztam és beültem a nappaliba tévézni Louval. Valami új film ment amiben Bruce Willis is játszott. Nagyon unalmas..átkapcsoltam egy másik csatornára és Men In Black ment amiben a kedvenc színészem Will Smith játszott.Végigröhögtük a filmet, mindig is nevettem rajta...az a kutya!! Hihetetlenül aranyos és vicces.
- Hozzak kaját? - kérdeztem miközben a tévét bámultam.
- Ha akarsz. - vont vállat Louis.
Kimentem a konyhába és kerestem valamit. Elővettem két bögrét, megcsináltam a forró csokit, beleöntöttem a poharakba és nyomtam egy kis tejszínhabot a tetejére. Végül néhány mályvacukrot is raktam rá. Isteni finom lett!
- Tessék, ez a tiéd. - adtam oda az egyik meleg bögrét, majd helyet foglaltam Louis mellett.
- Köszi, jól néz ki. - mondta mosolyogva. - És az íze is nagyon finom.
- Köszönöm. - válaszoltam én is mosolyogva.
Még megnéztünk vagy két filmet és nagyon unatkoztunk. Az óra lassan telt, most, hogy nincs itt velünk Lana. Még nagyon gyengének tűnt, sok idő kell ahhoz, hogy rendesen felépüljön.
- Min gondolkodsz? - tértem vissza a való világba.
- Egyértelmű a válasz.. - mondtam és beleittam a forrócsokiba.
- Igen.. - mondta Louis amin felnevettünk.
Hajnali háromig fent voltunk. Hol beszélgettünk, hol filmeket néztünk. Hamar elmentünk aludni.
- Jó éjt haver. - ütött bele a vállamba amit én is viszonoztam csak egy kicsit erősebben.
- Neked is. - köszöntünk el egymástól.
Nem sokat aludtam, Óránként fent voltam és abban a pillanatokban csak Lanara gondoltam. Forgolódtam, sokat..
"Szeretlek" csak ez a szó kavargott a fejemben amikor Lana ezt az első találkozásunkkor mondta, ha jól emlékszem. Soha nem volt valami jó a memóriám. Néha hallottam ahogy Louis is forgolódik, ami kicsit fura volt mert nagyon messze volt tőlem a szoba. Végül reggel hétkor elaludtam.
Jó lett siess a kövivel :))
VálaszTörlésköszi, sietek.:))
VálaszTörlés