2 évad 21 fejezet *-*

Szeretném bejelenteni, hogy a blogot a 3 évad
21 fejezeténél befejezem!! De, természetesen
csinálok egy másikat, de abban nem Harry lesz
a főszereplő..hogy ki az?? Legyen meglepi..kövi
részt 2KOMI után hozom.!! Jó olvasást.!! :D♥

' Emma szemszöge '
* Tegnap este *
- Nagyon örülök, hogy itt lakhatunk! - mondtam és szorosan átöleltem Harryt, és beszippantottam az édes illatát.
- De, ha szeretnéd Londonba is visszamehetünk. Egy szavadba kerül, ezt ne feledd! - mondta mosolyogva mikor elengedtem.
Bementünk a házba és rögtön szét akartam nézni, fel fedezni a ház összes kis zugát. Hatalmas volt, ezt el kell ismerni! Két fürdőszoba, egy az emeleten, egy a földszinten..stb. Mi Harryvel az emeleten foglaltunk el a helyünket. Lana és Niall a földszinten, lent még Zayn, Klau, Louis és Eleanor foglaltak helyet.
                   ~*~
Reggel álmos, és kómás fejjel felkeltem. De éreztem, hogy valami gravitációs erő visszahúz, magyarul a lustaság. Mindig is szerettem sokáig aludni, főleg amikor még
iskolába jártam. Megetettem Adamot, aki holnap lesz 2 éves. Gondoltam szervezhetnénk neki egy kis szülinapi zsúrt.
- Jó reggelt. - köszöntött egy öleléssel Harry.
- Neked is. - viszonoztam az ölelést. - Holnap nincs kedved segíteni nekem? - kérdeztem és keresgélni kezdtem a telefonom.
- Persze. De, miben?
- Holnap lesz Adam szülinapja, és szerveznék neki egy kis bulit. - mondtam mikor megtaláltam a telefonom és megnéztem, hogy mennyi az idő.
- Benne vagyok. A többieket kérdezted?
- Még nem. Megyünk?
Felkaptam magamra a köntösöm és lementünk a nappaliba.
- Sziasztok. - köszöntünk egyszerre Harryvel.
- Szia. - mondta El, és megölelt. - Ülj le.
- Történt valami? - kérdeztem egy kicsit ijedten.
- Hát..ami azt illeti..van valami. - köszörülte meg a torkát.
- És mi? Ne szórakozzatok velem! - emeltem fel egy kicsit a hangom.
- Gyereket várok. - mondta ki végül. Én lefagytam ahogy Liam és Niall is. Nem tudtam pzólni, se mozdulni.
- G-gratulálok. - tértem vissza a valóságba, fel álltam és megöleltem.
- Azt hittem már sokkot kaptál. - nevetett.
- Mi tagadás egy percre azt hittem én is. De nagyon örülök. És Louis tudja?
- Igen, tegnap óta. Isteni érzés. - lépett be Lou.
- Gratulálok. - öleltem meg őt is.
Kicsit még meglepődötten ültem a kanapén, de ugyanakkor tényleg nagyon örültem. El mindig is tapasztalni akarta, hogy milyen anyának lenni. Most végre megadatik neki is. A világon mindennél jobb érzés..
- Látom meg a hatása alatt vagy. - ült le mellém az újdonsűlt apa.
- Igen. - nevettem. - És te? Mi volt az első reakciód? - kérdeztem.
- Hát én is leblokkoltam, de nagyon jó volt. Mikor kimondta felkaptam és meg pörgettem. De nem tudom, hogy mit szólnál ehhez a rajongók. Ha nem tetszene nekik..
- Ne bánkódj. Mi is aggódtunk Harryvel. És nézd mindennap kapunk valami ajándékot a rajongóktól. Biztos vagyok benne, hogy számitottak erre.
- Köszönöm, igazad lehet. Nagyon jó barát vagy. - mondta és megölelt.
Régen el sem tudtam volna képzelmi magam barátok nélkül, de anya mindig ott volt nekem. Egyszerre volt az anyám és a legjobb barátom. Ha volt valami gondom, neki el mondhattam.
- Nagyon gondolkodsz valamin. - mondta Harry és felhúzott maga elé. Mélyen a szemébe néztem, alig egy centi volt köztünk a távolság. Másodpercek alatt ez, megszűnt.
- Nagyon szeretlek. - döntötte a homlokát az enyémnek.
- Én is. - válaszoltam mosolyogva.
- Holnap este elmegyünk mozizni?
- Igen.
A többiek mosolyogva figyelték, hogy mit csinálunk. Mikor elváltunk egymástól szétnéztem rajtuk. De ők úgy tettek, mintha mi sem történt volna.
' Lana szemszöge '
Kimentem a konyhába inni valamit. Találtam egy kis limonádét, töltöttem magamnak, de Niall megitta előlem.
- Na..az az enyém volt. - mondtam durcásan.
- Csak volt. - nevetett. - Mi lenne ha holnap elmennénk itthonról?
- Mire gondolsz? - kérdeztem és egy kicsit hátrébb álltam.
- Az meglepi.
- De holnap lesz Adam szülinapja. Nem szeretném lekésni.
- Akkor öltözz! - utasította Niall.
Kicsit féltem ugyan, de tudtam, hogy mit akar. Egy fehér csőnadrágot és egy fehér toppot tettem elő. Mikor kinéztem az ablakon láttam, hogy nincs valami jó idő. Ezért egy fehér kötött pulcsit vettem még föl. Egy kis alapozót raktam fel. Utoljára még belenéztem a tükörbe és mikor késznek nyilvánítottam magam lementem a már kicsit türelmetlenkedő Niallhez.
- Sajnálom, hogy ennyit kellett várnod. - mondtam és lehajtottam a fejem.
- Kicsim, semmi baj. De megérte várakozni. - emelte fel a fejem. - Nagyon szexi..akarom mondani, csinos vagy. - nevetett fel, és én is.
- Menjünk.
Kint nem is volt annyira hideg csak borongós volt az ég. Kézenfogva sétáltunk egy kis folyó mellett. Még sosem voltam ennyire szerelmes. Niall teljesen megváltoztatta az életem, persze jó értelemben! Apám minden fiút elkergetett, mivel nagyon félt engem.
- ..és ekkor tudtam meg, hogy anya elhagyott minket. - mondta szomorúan Niall.
- Nagyon sajnálom. Minket is ott hagyott. Még három evés voltam. Nehéz erről beszélnem, még a gondolatát sem szeretem. Mindig reménykedtem benne, hogy egyszer visszajön..de nem.
- De én itt vagyon neked. És apukád is.
- Igen, itt lenne velem..
- Miért csak lenne? Ugye nem..
- De sajnos igen. Pont a hatodik szülinapomon. Azon a napon kerültem a nagymamámhoz.
- Értem, mesélj még. Ha szeretnéd.
- Mikor Londonba költöztem meg nem tudtam, hogy halálos beteg. Nem mondta, pedig folyamatosan rosszul volt. Én is rá jöhettem volna. Rá két nappal meg is halt. Úgy éreztem nekem sincs máradásom, ezért..tudod..
- Ne!! Ne is mondd!!
- Vissza mentem a temetésre és egy hetet otthon maradtam. Senkim nem volt. Ekkor elhatároztam, hogy a kezembe veszem az életem. Újra Londonba mentem és másnap találkoztam veletek.
- Figyelj, én mindig itt leszek neked. Megígérem. - mosolyodott el halványan.
- Amúgy hova megyünk? - kérdeztem. - Biztos, hogy az Isten háta mögé kellett jönnünk? - néztem szét.
- Nem, elmentünk a ház előtt.
- Milyen ház?
- Liam és Danielle titkos helye..
- És meglesni őket nem illetlen? - kérdeztem és elindultam Niall után.
- Nem, holnap ide jöttünk volna. Odaadták egy napra.
Bólintottam egyet és visszafele kezdtünk menni. Kicsit sokat kellett menni, hogy végre oda érjünk.
- Na, itt vagyunk. - mutatott egy kis faházra. Tényleg nagyon kicsi volt, nem értem miért pont ide jöttünk!? De azért tetszett a dolog. Előkapta a kulcsokat és kinyitotta az ajtót. Kicsit meglepődtem mert kívülről kicsi volt a ház, de belülről nagyon nagy.
- Ezt ugye nem gondoltad komolyan?
- Mit?
- Nincs wc? - kérdeztem nyafogva.
- De van, a konyha mellett.
- Huh..hála az égnek! És, mit csináljunk? - kérdeztem és leültem az ágyra.
- Volna egy öltetem.. - mondta és ledöntött az ágyra. Lassan, de szenvedélyesen csókolni kezdett. Kicsit féltem de ahogy haladtunk félelmem megszűnt. Letette a pólóját és csak csodáltam izmos felsőtestét. Egy gyors mozdulattallekapta rólam a toppomat és eldobta valahova.
- Csak..találjam..meg.. - mondtam két csók között mire Niall felnevetett. Megszabadultunk a fölösleges ruhadaraboktól. Újra csókcsatába kezdtünk és én vesztettem. Minden olyan gyorsan történt. de nem bántam, végre máshogy is érezhettem, hogy ő az enyém.
' Niall szemszöge '
Fáradtan bebújtunk az ágyba, és magunkra húztam a takarót.
- Életem egyik legszebb napja volt. - mondta boldogan, mosolyogva Lana.
- Nekem is.. - válaszoltam és egy puszit nyomtam a homlokára. Ő hamar elaludt, de én inkább néztem ahogy alszik. A világ legszerencsésebb embere vagyok. Itt van nekem a világ legszebb, legokosabb, legaranyosabb lánya. És persze a világ legjobb barátai. Simogattam az arcát, majd áttértem a kezére. Néha-néha láttam elmosolyodni amim nekem is kellett. Neki van a legszebb mosolya. Én is elfáradtam és mielőtt elaludtam volna bezártam kulcsra az ajtót, hogy ne jöjjenek be. Bebújtam az ágyba és átkaroltam Lanat. Hamar elaludtam én is.