' Emma szemszöge '
Egy csodás reggel, egy csodás ember mellett. Lehet ennél jobb? Rápillantottam telefonomra, ami percenként világított egyet. Kimásztam az ágyból, és megnéztem mi lehet az. Anya keresett, ráadásul háromszor. Most már végem. Régen mindig kaptam egy kis szidást, ha nem vettem fel.
- Szia Anyu. Miért kerestél? - kérdeztem.
- Szia, most azonnal haza kell jönnöd..
- Miért,
- Srah nénikéd meghalt..tegnap..
- Mi? - kiabáltam bele sírva.
- Sajnálom, a repülőjegyed megvan, mivel egyedül vagy.
- Öh, jah, persz..igen..egyedül. - haboztam.
- Van valami amről nem tudok? - kérdezte sejtelmesen.
- Szeretlek, szia. - nyomtam ki gyorsan a telómat, és azzal a lendülettel ki is kapcsoltam.
- Mi a..baj? - kérdezte a nyújtózkodás után Harry.
- Anya hívott. Holnap haza kell mennem. Egyedül!
- Akkor én is...óóó. De miért?
- Srah nénikém meghalt. - mondtam kicsit szomorúan.
A nénikémről annyit, hogy ő volt a világ legjobb embere. Mikor anyu meg apu együtt voltak és éppen a veszekedős korszakban tartottak, mindig elmentem hozzá. Palacsintát sütött nekem, meg ilyesmi..hogy rövidre zárjam, nagyon szerettem ott lenni, és nagyon hiányzik.
- Sajnálom. - zökkentett ki Harry mire én csak rámosolyogtam.
- Ja..és Anya nem tud rólunk. Meg Adamról sem. - kaptam a fejemhez.
- Szóljunk neki?
- Még nem. Most eléggé fel van zaklatva. Nem tenne jót neki, ha most rögtön elmondanánk.
Kikászálódott Harry is az ágyból, így ketten mentünk le reggelizni. Még senki nem volt lent, ami kicsit furcsa volt, mert általában Louis az első aki fent van. Hogy jobban mondjam: Korán reggel fent kukorékol. Igen, szó szerint! Csináltam egy kis tojást, mivel semmi más nem volt itthon. Harry beszélt Paullal, hogy délután átjönnek hozzánk. Én nem bánom, legalább megismerhetem, gondoltam magamban.
- Harry?!
- Hm?
- De ha jön Paul, akkor meglátja Adamot.
- Éés?
- Ahj, nem érted? Ő sem tud róla. - mondtam.
- Óóó..akkor addig nem megy fel az emeletre.
Vállat vontam. Később úgy is kitalálok valamit, remélem! Később sorban jöttek le, és nekik is elmondtuk, hogy Paul jön. Zayn fogadta a legjobban.
- Legalább vissza tudom neki adni azt az öklöst amit adott..jut eszembe. Ma még nem néztem tükörbe. - mondta és kirohant az előszobába.
- Hogy.. - kezdte el Louis.
- Ne kérdezd! - folytatta Klau és kiment Zaynhez.
Ránéztem az órára és fél hét volt. Még nagyon korán van, nem szoktam ilyen hamar fent lenni. Csináltam magamnak egy bögre kakaót, fogtam a mályvacukrot és kisétáltam vele a nappaliba. Elhelyezkedtem az egyik fotelben és nézni kezdtem a Tom és Jerryt. Nagyon szeretem ezt a mesét, tudom kicsit gyerekes vagyok, de soha nem fogjuk kinőni a gyerekkort. A szívünk mélyén - legyen az a legmélye - mindig kisgyerekek maradunk. Az élő példa Louis.
- Mizu? - gugolt le mellém Liam.
- Megvagyok. Te?
- Én is.
Halgattunk tíz percig aztán hirtelen, felkiáltott.
- Ez jó beszélgetés volt. - mondta és összecsapta a tenyért, majd elment.
- Ahha. - válaszoltam halkan és megforgattam a szemeimet nevetve.
' Eleanor szemszöge '
Mindenki félig ébren volt, félig aludt. Tehát olyanok voltunk mint a zombik. Bírom a zombikat, na jó! Ez most nem tudom, hogy hogyan jött ide. Én is csináltam kakaót és leültem Emma mellé. Néha beszélgettük, néztük a mesét. A fiúk játszottak, vagyis mintha ölték volna egymást, de persze nem igaziból. Mikor már kezdtek elhalkulni, hirtelen eltört egy váza, én persze akkorát ugrottam, hogy majdnem kivertem Em kezéből a kakaót.
- Ki volt az? - álltam fel és körül néztem.
- Ő! - mutatott mindenki Louisra.
- Héé! Nem úgy volt, hogy senkit nem vádolunk? - visítozott, mire közelebb mentem hozzá. - Milyen szép idő van kint, nem gondolod? - tette a hülyét.
- Fuss! - nem kellett kétszer mondanom.
Kicsit kergettük egymást, utána lihegve helyet foglaltam Emma mellett.Végre mindenki nyugodtan ült és tévézett.
- Ha tudom, hogy ilyen büntetést kapok, akkor mindennap eltörök valamit. - súgta Lui Harrynek, de szerencsére én is meghallottam ezért elővettem a régi, bevált gyilkos tekintetem.
' Harry szemszöge '
Emma annyira csinos amikor tévézik. Mindig csinos szokott lenni, nagyon szerencsés vagyok vele. Olyan kis aranyos, Adammel is. Gondoltam csinálok magamnak egy kis teát. Halkan kiosontam, és keresni kezdtem egy nagy bögrét. Sehol nem találtam pedig mindent végig néztem.
- Hmm, akkor..ITT! - nyitottam ki a felső szekrényajtót, de ott sem volt.
- Khm.. - szólt egy hang mögöttem.
- Köszönöm. Hol volt? - kérdeztem és megpusziltam Em homlokát.
- A mikró mellett. - válaszolt nevetve és letette a bögréjét, majd kiment.
A nők 99%-a tudja, hogy hova vannak elrejtve a dolgok. Ebbe Em is beletartozik, ő mindig megtalálja amit én nem..szóval MINDENT!
' Emma szemszöge '
A férfiak 99%-a nem tudja megtalálni azt amit akar. Ebbe Harry is beletartozik. Én kis ügyetlen, kicsit béna álompasim!!
- Nem jössz fel a szobába? - kérdezte Harry, de nem várta meg a válaszom, felkapott és felvitt.
- Oké, ugye tudod, hogy van két lában? És tudom használni? - kérdeztem nevetve mikor letett.
- Igen, tudom..de megérte.
Elmentem zuhanyozni, kivasaltam a hajam, lemostam a kis sminkemet. Kint sehol nem találtam a pizsimet..ahj Hazza!
- Hova raktad?
- Micsodát? - kérdezett vissza.
- Na játszd a hülyét, hova raktad a pizsimet?
- Én most jöttem be. Kint voltam mert Louis felkiabált nekem. Ha akarod, bebizonyítom.
- De ha nem te voltál, és nem is én..és a többiek se. Akkor ki?
Kicsit megijedtem, Harry is segített keresni, aztán megtaláltuk..pontosabban megtaláltam az ágy alatt. Harry gyorsan kikapta a kezemből és megszagolta.
- Mit csinálsz? - kérdeztem egy kicsit kínosan.
- Bárhol felismerem ezt az illatot.
- Igen, mivel az én illatom?!
- Nem, ez..
- Ez??
- Kyle! - mondta dühösen.
- Mi? Szóval megszökött, és figyel engem?
Most már nagyom megijedtem. Akkor ő volt a repülőtéren is? Hát, persze! Most már mindent értek. Gyorsan felöltöztem, eközben Harry bebújt az ágyba és nézet maga elé. Nem akartam megzavarni, mert lehet, hogy gondolkodik. Én is bemásztam mellé és ráfeküdtem a mellkasára. Éreztem a szíve dobogását. Nagyon gyors volt, de nagyon aranyos is.
- El kell menned innen. - mondta mire felnéztem rá.
- És hova?
- Veszünk neked egy házat. És mi hárman elmegyünk innen.
- Igen, jó is lenne...
- Miért csak lenne?
- Mert, figyelj..holnap haza utazok Anyuhoz. Biztos tartunk valami Anya-Lánya napot. Kibeszéljük a pasikat, vásárolunk.stb. Mikor haza értünk, elmondja, hogy mennyire hiányzok neki, és az ottani barátaimnak. Alig van néhány! Aztán meg akar fűzni, hogy maradjak ott. Én nem tudok választani. Szívesen maradnék ott is, de itt is. Érted?
- Szívem, ha ott akarsz maradni, én megértem. De akkor el kellene mondanod neki, hogy van egy gyereked és, hogy én vagyok a férjed. - mondta mosolyogva és megint előjöttek azok a gödröcskék.
- Istenem, miért ilyen nehéz az élet?
- Jó kérdés..keressünk a neten házat, ha esetleg itt maradsz?
- Igen, ez jó ötlet.
Sok szép házat találtunk, de az ára is nagyon szép volt! Volt olyan is, hogy az egyik ház teljesen lepusztult, használhatatlan volt..és elkérnek érte milliókat?! Hol élnek azok?? De akadt olyan is, gyönyörű szép ház, az ára viszont az egekbe járt. Aztán két óra keresgélés után találtunk egy szép, nagy házat, és az ára is elfogadható volt.
- Igen! Ez lesz a házunk! Mármint ha nem maradok ott. - válaszoltam kicsit szomorúan, majd lehajtottam a fejem és a padlót kezdtem el nézegetni.
- Ha ott akar maradni nekem az is jó. Meg foglak látogatni. Sőt, és is odaköltözök. Pontosabban, mellétek. És ha a többiek is akarnak jönni akkor több házunk lesz.
- Oké, de holnap meglátjuk. Most menjünk aludni. - nem kellett sokat mennünk, bebújtunk, és ráfeküdtem Harry mellkasára és úgy aludtam el.
~*~
Reggel megint csak én voltam fent egyedül. Kicsit féltem, most, hogy lehet, hogy Kyle megszökött a börtönből. Halkan, és lassan mentem le, nehogy valami zajt csapjak és felkeljenek. A konyhában töltöttem magamnak egy kis almalevet és elővettem a tegnapi süti maradványomat...ám a süti helyett egy levelet találtam." Hamarosan találkozunk...
Ölel: Kyle XXX "
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése