3 évad 1 fejezet *-*

Itt a kövi rész.! Sok komit.!!:dd

' Emma szemszöge '
Reggel kicsit fájt a fejem..kicsit? Inkább nagyon, de lehet, hogy az időjárás miatt van. Ránéztem az órára és hajnali kettőt mutatott. Felültem az ágyon és gondolkodni kezdtem. Vajon miért pont velem történik mindez? Miért jött vissza ennyi et után Kyle? És vajon, hogy tudta meg a címemet? Biztos vagyok benne, hogy valaki rosszat akar nekem. Csak azt nem tudom, hogy ki. Lassan kiszálltam az ágyból és bele bújtam a mamuszomba, majd lementem a konyhába. Kivettem a narancslevet és töltöttem magamnak, de ki is köptem.
- Ahj..ez rossz volt. - mondtam és kiöntöttem a maradékot.
- Igen, akartam szólni, de elfelejtettem. Bocsi. - szólt mögöttem egy hang. Az a hang Harry volt.
- Köszi. Nem elég, hogy fáj a fejem, még rossz narancslevet kell innom. - válaszoltam búnkón.
- Jó van! Nem kell leharapni a fejem!
- Minek jöttél le?
- Utánad jöttem, baj?
' Harry szemszöge '
- Neked mi a bajod? - kérdezte és ledobta a földre a poharat. - Na pont ezt nem szerettem volna!
- Mit? Követni?
- Nem, az utolsó éjszakát nem veszekedéssel tölteni!! - válaszoltam.
- Mi? Utolsó nap? Holnap már mentek? - kérdezte Emma sírva.
- Igen..sajnálom. - mondtam és odamentem hozzá, már épp meg akartam ölelni, de ő eltolt mágától. Nem szóltam semmit, fogtam magam és felmentem egy külön szobába. Nem én teiétel róla, hogy el kell mennünk. A fellépéseket pedig nem hagyhatom..vagyis hagyhatjuk ki. Hangosan becsaptam az ajtót, aminek köszönhetően mindenki fel kelt. Halk kopogásra lettem figyelmes.
- Emma most hagyj egyedül. - mondtam.
- Louis vagyok. Be jöhetek?
- Gyere.
- Mi történt haver? - kérdezte és leült mellém a kis ágyra.
- Az történt, hogy Emma megtudta, hogy holnap mennünk kell és felkapta a vizet. Csak ennyi történt haver. - válaszoltam mérgesen.
- Ezt komolyan mondod?
- Miért?
- Még szép, hogy mérges lett. Csak most kellett megtudja. Hajnali kettőkor..azért ez egy kicsit durva. Én is ilyen lennék. Figyelj, én nem akarlak megbántani, de..
- De? - fordultam Lou felé.
- De..te egy hülye vagy! Hamarabb is elmondhattad volna. Hiszen Paul már rég elmondta.
- Igazad van. Én nem vagyok normális! - mondtam és bele ütöttem a falba. - ÁÁ..ez kicsit fájt.
- Haver, ha nem akarod elveszíteni akkor most békülj ki vele. - mondta és megveregette a vállam, majd kiment. Vettem egy nagy levegőt és elindultam Em szobája felé. Halkan kopogni kezdtem, de nem jött válasz. Szinte sejtettem.
- Emma, ne haragudj. Nem volt semmi okom haragudni rád. Inkább neked kell rám. Már tegnap vagy azelőtt el kellett volna mondanom. Kérlek, Emma..ne haragudj. - mondtam és kinyílt az ajtó.
- Nem haragszom, de el kellett volna mondanod. De csak barátok maradhatunk. - válaszolta és végig a földet bámulta.
- Megértelek..de mindig várni fogok rád. - válaszoltam és elkezdtem összepakolni a cuccaimat. Mikor végeztem búcsú ölelést kaptam. Gondoltam átviszem abba a szobába ahol voltam. Lementem a nappaliba és elfeküdtem a kanapén.
- Na? Hogy ment? - jött le Louis.
- Csak a barátom akar lenni, nem mert a szemembe nézni, vagy nem is akart? Én már nem tudok semmit!
- Majd holnap megbeszéljük. Jó éjt. - mondta és felment.
' Lana szemszöge '
- Vajon mi lehetett a baj? - kérdeztem Nialltól.
- Hát..valamit mondanom kell. - ült föl az ágyon.
- Már most félek. - válaszoltam és én is felültem.
- Tegnapelőtt Paul mondta, hogy hamarabb kell elutaznunk.
- Hamarabb? Nem úgy volt, hogy van meg egy heted? - kérdeztem sírva.
- Úgy volt..sajnálom.
- Ezt nem hiszem el! - mondtam dühösen. Vagy úgy percig néma csöndben ültünk. Végül én törtem meg a csendet.
- Csak azt nem értem, hogy miért csak most szóltál. Gondolom ezt te sem tudod! - fordultam felé és ó sajnálkozóan rám nézett. - Nem kell nekem ez a tekintet. Inkább átmegyek Emmához. Fogtam a cucciamat és átmentem. Kopogni kezdtem, de nem jött válasz, hát be nyitottam. Kicsit félelmetes látvány fogadott...mindenhol zsepik szétdobálva.
- Jól vagy szívem? - kérdeztem és oda mentem mellé.
- Nem. Te is most tudtad meg? - kérdezte és felült mellém.
- Igen. Nagyon rossz érzés.
- De egész jól viseled.
- Hidd el nekem is nagyon fáj. Csak meg nem fogtam fel, nem dolgoztam fel ami történt.
- Azt mondtam neki, hogy csak barátok lehetünk.
- És ezzel mi a baj? - kérdeztem.
- Én még szeretem..és nem tudok nélküle élni. De amit tett az már sok. Nem, egyszerűen nem tudom elhinni. - mondta és még jobban elkezdett sírni.
- Nagyon sajnálom. - válaszoltam én is sírva, majd átöleltem. Végül álomba sírtuk magunkat. Kicsit később felébredtem mert hangokat hallottam lentről. Halkan kimásztam az ágyból és lementem, de nem kellett volna mert Niallék pont akkor mentek el. Én levegőnek néztem őket és kimentem a konyhába. Kivettem a hűtőből két szendvicset és öntöttem egy kis tejet.
- Lana, hallod amit mondok? - jött utánam Niall.
- Nincs mit mondanom neked. - válaszoltam és elindultam felfele, de megfogta a karomat.
- De nekem van. - fordított maga felé.
- Ezt már rég meg tehetted volna. - mondtam és visszamentem Emmához.
- Most mennek? -  kérdezte mikor vissza értem.
- Igen. Kicsit meg mondtam neki a magamét! Odaadtam neki az egyik szendvicset és hamar meg is ettük, majd bekapcsoltuk a tévét. Később bejött Eleanor is és beugrott mellénk.
- Na mizu? - kérdezte nevetve.
- Ha tudnád.. - mondta Emma és elmesélte az egész történetet.
- Hú..nagyon sajnálom. Idióták mindketten. - mondta és kiment. Miközben tévéztünk Em elaludt, nekem se kellett sok ezért én is ott aludtam vele..megint.