3 évad 18 fejezet *-*

Sziasztok, itt a rész. A következőt, 2KOMI után fogom hozni. Jó olvasást.x

'Emma szemszöge'
Ma reggel megbeszéltük a többiekkel, hogy közösen elmegyünk a nagymamám régi tóparti házához. Úgy gondoltuk, hogy csak holnap megyünk, így lesz időnk rendesen bepakolni. Igen, ez egy ideig működött....
- Drágám... - szólt Hazz.
- Igen? - fordultam meg.

- Nem találom a kék kockás ingemet. - mondta.
- Ott van a szekrény legalján. - válaszoltam, majd megpuszilt.
Én is kipakoltam a fél szekrényt, pedig csak pár napot leszünk ott. Miután végeztem az én cuccaimmal, és Harry is úgy-ahogy végzett, Adam ruháit kezdtem pakolgatni. Segítségemre volt Dani, ezért hamarabb lettünk készen.
- Danielle?! - szóltam utána.
- Igen? - kérdezte, majd leültettem az ágyra.
- Szeretném ha te lennél Adam, és a most közelgő gyermekem keresztanyja. Mit szólsz hozzá? - kérdeztem.
- ÁÁÁÁ!!! - sikított. - Ezer örömmel!!! - mondta mosolyogva.
- És akkor Liam lenne a keresztapa. - mondtam.
- Megyek és megkérdezem! - válaszolt. - Még egyszer nagyon köszönöm! - ölelt meg.
Örültem neki, hogy elfogadta. Tényleg mással nem tudnám meghálálni neki azt a sok segítséget amit adott. És Liam is.
*Holnap*  - *Délután*
Nagyon izgatottak vagyunk, hiszem még ennyien nem voltunk nyaralni. Kitty, Zoé és Én Harry kocsijába pakoltunk be, míg Lana, El, és Dani Niall kocsijába. Miután beraktam a csomagokat láttam, hogy Zoé kicsit feszült.
- Valami baj van? - kérdeztem tőle.
- Nem, csak tényleg nem baj, ha veletek megyek? - kérdezte.
- Dehogyis! Nagyon jó, hogy velünk leszel, így meg tudunk ismerni! - simogattam meg a vállát.
- Jaj, annyira köszönöm mindent! - ölelt meg.
- Ó, ezt meg kell örökíteni. - mondta Louis, majd előkapta a telefonját és lefotózott minket.

- Ez nagyon jó lett. - mutatta meg.
- Igen, nagyon szép rajta Emma. - mondta Zoé.
- És nagyon szép rajta Zoé is. - nevettünk.
- Hé, haver! - kiabált Lou. - Harry!
- Mondd, bro. - szaladt oda.
- Ezt nézd! - mondta, majd neki is megmutatta.
- Életem értelmei. - mondta mosolyogva.
- Most én csinálok rólad! - mutattam Harryre.

- Egész jó. - mondta.
- Szerintem irtó aranyos. - mosolyogtam.
- Most te jössz. - kacsintott.
- Nem!! - nevettem feszülten.
- De, ha én is akkor te is!
Addig kérleltem, míg ki nem egeztünk abban, hogy majd amikor megérkezünk akkor annyi képet csinál rólam, amennyit akar. Nem örülök neki, hiszen nincs fotogén arcom. És a képeken szörnyen nézek ki.
Miután eleget fényképeztünk, beszálltunk a kocsikba, majd elindultunk a házhoz. Kicsit féltem, hogy mi vár majd ránk...pontosabban rám. Annyira hiányzik..
- De, nem. - mondta Liam.
- Szerintem megbocsájthatatlan amit tett. Velem és a gyerekekkel is..utálom őt. Bárcsak soha ne ismertem volna meg Emmát...
- Emma? Em? Hahó?
- Jézusom!! - riadtam fel.
- Jól vagy? - kérdezte Liam. - Miért sírsz?
- Istenem... - fogtam meg a fejem. - Rémeset álmodtam! V-valamit tettem, és Harry nem akart megbocsájtani..azt mondta, hogy..u-u-utál.. - sírtam.

- Jaj, Em! - ölelt magához Liam. - Ilyen soha nem fog bekövetkezni.
Szavai hallatán kicsit megnyugodtam, így vállára dőlve aludtam tovább. Nem tudom meddig lehettem kába, de már csak annyira emlékszem, hogy Harry felvitt az egyik szobába.