3 évad 9 fejezet *-*

Hello, itt a kövi rész.! Komizzatok..:D

' Lana szemszöge '
Az esti rémálmom után alig tudtam vissza aludni. Minden kis zajra fel keltem, alig vártam már, hogy reggel legyen. Mikor végre hat óra lett, ki másztam az ágyból és le mentem reggelizni. Lassan le csoszogtam és a hűtő felé vettem az irányt. Kivettem egy tojást és csináltam egy kis tojásrántottát. Miközben készítettem magamnak a kaját, Harry is le vándorolt.
- Jó reggelt. - köszönt álmosan.
- Neked is. Te se tudtál aludni? - kérdeztem és neki is szedtem tojást.
- Köszi. Hát, mondhatni. - mondta és leült enni.
Gondoltam meg kérdezem, hogy hogy van Emma. Azt mondta meg van. Elmesélte, hogy volt egy nagyobb vitájuk. Később Niall is le jött. Hátulról átölelt és meg puszilta a nyakamat, amitől ki rázott a hideg. A lábaim - szokás szerint - remegtek a boldogságtól. Azt akartam, hogy soha ne legyen vége ennek a pillanatnak.
- Szeretnék..egy..kisbabát.. - suttogta.
- De tudod, hogy nem lehet. - mondtam és felé fordultam.
- Akkor..fogadjunk örökbe egyet. - válaszolta és arcát a nyakamba temette.
- Nem! - toltam el magamtól. - Én saját gyereket akarok!
- De..Istenem!!! - mondta dühösen és kiment.
- Hát, ez ciki volt. - mondta nevetve Harry, mire gyilkos tekintettel rá néztem. - Vagyis..nem..i-inkább megyek. - fejezte be a röhögést és ő is ki ment. Nem tudtam mást tenni, mint sírni. Legszívesebben most azonnal elmennék innen. Vettem egy nagy levegőt és fel szaladtam a szobába. Előszedtem a régi bőröndömet és pakolni kezdtem. Mikor már majdnem végeztem, Niall is fel jött és úgy látszott, hogy nagyon nyugodt.
- H-hova mész? - kérdezte és beljebb jött. Nem válaszoltam, csak pakoltam tovább. Behúztam a cipzárt és meg kerestem a többieket, mert el szeretnék tőlük köszönni. Először Emmáékhoz mentem. Halkan kopogtam, mire Harry ajtót nyitott. Rögtön tudta, hogy mire készülök, és már az ajtóban megölelt.
- Vigyázz magadra. - súgta. Emma értetlenül nézett fel könyvéből, és amikor közelebb jött meg látta a bőröndömet, könnyes szemmel rám nézett és szorosan megöleltem.
- Nem muszáj ezt tenned. - mondta.
- De igen. - válaszoltam és el engedtem. Másodjára Louishoz és a többiekhez mentem. Lassan le sétáltam és próbáltam nyugodtnak látszani.
- Lana.. - kezdte el Liam.
- E-elmegyek. - mondtam, mire El és Dani oda futottak hozzám. Már mindannyian sírtunk, még a fiúkon is lehetett látni a szomorúságot. Mikor Daniék el engedtek, először Louis jött oda.
- Nagyon vigyázz magadra. - mondta és a zsebembe csúsztatott valamit. Gyorsan oda kaptam és már vissza akartam adni, amikor rám szólt. - Tedd el! - utasította. Másodikként Liam és Zayn jöttek oda.
- Látjuk még egymást? - kérdezte Zayn.
- Remélem. - súgtam. Mikor már mindenkitől el búcsúztam Niall is lejött, le hozta a csomagjaimat.
- Kösz. - mondtam nyersen. Ő egy aprót bólintott és arrébb állt. Hívtam egy taxit, ami elég gyorsan ki jött. Be pakoltam hátulra a csomagokat és még egyszer vissza néztem a többiekre. Integettem nekik és beszálltam a taxiba. Be diktáltam a címet és már el is indultunk. Reménykedtem benne, hogy Niall meg állítja az autót és azt mondja, hogy szeret és örökre velem akar élni, de nem tette. Már messze voltam tőlük, egyenesen a reptér felé mentem. Vissza utazom a régi lakásomba, ami igazából a nagyié volt annak idején. Le ellenőriztettem a csomagokat és el indultam a váró terembe. Leültem az egyik székre és a telefonomat kezdtem nézni. Emmától kaptam egy SMS-t.
" Nagyon vigyázz magadra. Szeretünk.<3 E xx
Ahogy olvastam éreztem, hogy akaratlanul is el mosolyodtam. Vissza akartam menni, de tudtam, ha meg teszem akkor nem leszek boldog. Innen már nincs kiút. Mondták, hogy mehetek a géphez. Oda adtam a stewardessnek a cuccaimat és ő fel ajánlotta, ha bármire szükségem lenne akkor csak hívjam. El foglaltam a helyem és bekapcsoltam az övemet. Két óra után elaludtam.
' Niall szemszöge '
Elment. Tudtam, hogy egyszer el jön ez a nap, de azt nem, hogy most, és ma. Lehajtott fejjel baktattam fel a szobába, és egyenesen az ágyba dőltem.
- Niall. - jött be Emma.
- Igen? - kérdeztem, még mindig az ágyon feküdve.
- Írtam neki. - mondta.
- És? - ültem fel.
- Nem írt semmit. - válaszolt és leült mellém.
- Gondoltam. - mondtam.
- Sajnálom, de ez részben a te hibád is. Ha egyenlőre nem akart gyereket, akkor minek erősködél?
- Nem tudom. Úgy éreztem valami hiányzik az életemből. De jobb lesz így. Emma fel állt, majd az ajtóban meg egyszer vissza nézett rám, utána kiment. Nagyon fáradt voltam, ezért elaludtam.