3 évad 8 fejezet *-*

Itt a kövi, komikat.! :$

' Lana szemszöge '
Egy újabb nap a kórházban. Sose szerettem ide járni. Életeket mentenek, és életek múlnak el. Hiszen alig ismertem az anyámat, apu sokat mesélt róla, amíg őt sem láttam többé. Elmondta, hogy nagyon szép, kedves és mindig mindenkin segíteni akart. Többek közt rajtam és apán. Szerettem volna látni az arcát, érezni a közelségét és, hogy tudjam szeret engem. Persze onnan föntről is vigyáztak rám és nézi minden lépésemet. Tudom egyszer viszont látom majd, ha már nem leszek. Már tudtam járni, így el mehettem sétálni ami most nagyon jól esett.
- Jó napot. - köszönt egy nővér.
- Viszont. - válaszoltam mosolyogva. A sétám annyiból állt, hogy elmentem a mellettem lévő kórteremig és vissza az enyémhez. Óvatosan be feküdtem az igen kényelmetlen ágyba és próbáltam aludni. Szinte sejtettem, hogy nem fog sikerülni. Szerencsére Niall pont akkor jött be.
- Szia édes. - köszöntem neki hatalmas mosollyal.
- Szia szépség. - köszönt.
- Még ha az lennék..
- Az vagy! - mondta és az ágyam mellé ült. - Hogy vagy?
- Megvagyok, mint látod. Otthon mi van? - kérdeztem.
- Semmi. Emma és Harry összevesztek, de már ki békültek, legalábbis szerintem. - válaszolt nevetve.
- Ja, tegnap beszéltem az orvossal és azt mondta, hogy na haza mehetek, ha akarok.
- És akarsz?
- Még szép! Semmi kedvem itt maradni. Segített összepakolni és le vinni a cuccaimat. Niall fogott egy taxit és be pakolta a csomagokat. Mi is beszálltunk és be diktáltam a címet és már el is indultunk. Út közben Niall összekulcsolta a kezünket, én mosolyogva rá néztem. Szemében a szeretet tükrözött, és, hogy mindig mellettem van, bármi legyen. Adtam egy puszit az arcára és ő egy lágy, de ugyanakkor szenvedélyes csókot.
- Kérem, ne itt. - mondta a sofőr mérgesen.
- Elnézést. - mondtam el pirulva. Niallel egymásra néztünk és majdnem elnevettük magunkat. Otthon ki fizettem a fuvart és kiszedtük a csomagjaimat. Bent a nappaliba raktuk le.
- Szia. Nagyon hiányoztál! - ölelt meg Emma.
- Te is nekem, nagyon. Mindenki kapott egy ölelést és meg kínáltak mindenféle édességgel. volt ott muffin, csokis süti, kókuszos golyó. Most nem volt kedvem enni, ezért meg mondtam nekik, hogy majd később. Fel vittem a cuccaimat és ki pakoltam őket.
- Annyira csinos vagy. - húzott az ölébe Niall.
- Jaj, persze. - mondtam nevetve.
- Miért nem hiszed el? - kérdezte a szemöldökét vonogatva.
- Mert nem igaz. - válaszoltam és lementem. Töltöttem magamnak egy kis tejet és csináltam kettő szendvicset. Leültem az asztalhoz és enni kezdtem, majd később Liam is bejött.
- Szia édes. - mondta és arcom puszilt.
- Mi a frász? Nekem Niall a barátom. - mondtam meg lepődve.
- Nem úgy érted, hogy a férjed? - kérdezte kikerekedett szemekkel.
- Mi van? TE MEG MIRŐL BESZÉLSZ? - kiabáltam.
- Nyugi, el mondom. Mivel nem tudtál köztünk választani ezért mindannyiunkhoz hozzá mentél.
- TE JÓ ÉG! - riadtam fel álmomból. ez csak egy rossz álom volt, és remélem az is marad.
- Mi a baj? - kérdezte Niall kómás fejjel.
- Szörnyűt álmodtam. - mondtam és vissza feküdtem.
- Mondd el! - mondta és átkarolt.
- Hát, hazahoztál a kórházból és éppen lent ettem, ekkor Liam bejött és arcon puszilt. Kérdeztem tőle, hogy ez most mi volt.
- Úristen! - szólt közbe.
- Na, és akkor azt mondta, hogy nem tudtam kötetek választani és hozzátok mentem..az összes fiúhoz. Harry, Louis..
- Remélem ez nem dög meg történni. Bár, jó lenne ha..
- Ha? - kérdeztem és felé fordultam, erre ő leszállt az agyról.
- Gyere ide! - utasította. Én úgy tettem ahogy kérte, odamentem és le térdelt elém.
- Lana Parker, meg tisztelnél azzal, hogy hozzám jössz? - kérdezte és elő tette a gyűrűt.
- Oh, Istenem. E-ez csodálatos. Igen. - mondtam és a nyakába ugrottam. Annyira boldog voltam, hogy az hihetetlen. Amire annyiszor vártam, mialatt együtt voltunk. Végre összeköthetem vele az életemet, és boldogan élünk, ameddig meg nem halunk. 1000 wattos mosollyal az arcomon aludtam el.