3 évad 6 fejezet *-*

Sziasztok, van egy hírem.!! NEM FEJEZEM BE A BLOGOT.!! :DD Köszönöm az eddigi komikat és remélem ezután is fogtok komizni.!! Itt a kövi rész..♥

' Lana szemszöge '
Reggel nagyon fájt a hasam. Szinte már majdnem ordítottam annyira fájt, de ahogy Niallra néztem egy kicsit megszűnt.
- Mi a baj? - kérdezte halkan.
- Nagyon fáj a hasam. - válaszoltam és összeszorítottam a szememet.
- A-akkor, ne menjünk el a k-kórházba?
- Menjünk, kérlek. - suttogtam.
Niall segített felöltözni és levitt a kocsiba, majd beültetett és bekapcsolta az övemet. Ő is beszállt mellém és elindította a kocsit. Néha-néha rám pillantott, amikor fogtam a hasam. Tényleg, rettentően fájt. Azt nem tudom miért, pedig előtte sohasem volt ilyenem.
- Mindjárt ott vagyunk. - mondta és az egyik kezével meg simogatta az arcom. Én bólintottam egyet és próbáltam nem a fájdalomra gondolni. Pár perccel később megérkeztünk. Niall segített kiszállni és bemenni. Az egy nővér rögtön oda szaladt hozzánk és be vitt egy kórterembe. Niallnek kint kellett maradnia, pár perc múlva sötétség..
' Emma szemszöge '
Mikor fel keltem Harry nem volt mellettem. Fel ültem az ágyon és meg dörzsöltem fáradt szemeimet. Valahogy rá vettem magam arra, hogy föl keljek a pihe-puha ágyból. A fürdőben fogat mostam, össze fogtam a hajamat, aztán lementem.
- Mi a frász? Louis?! - kiabáltam.
- Igen? - jött fel.
- A galambodra majdnem rá léptem! Mit keres itt? - kérdeztem.
- Szegény Kevin! - futott oda a galambhoz. Én meg forgattam a szememet és lementem a többiekhez. Megpusziltam Adam fejét, aki ügyesen reggelizett.
- Én nem kapok? - kérdezte Harry.
- Ki kell érdemelni! - mondtam nevetve. Kicsit dúrcás fejjel odébb állt, így én el tudtam mosogatni. Lassan meg engedtem a vizet és elővettem a tányérokat.
- Anya.. - nyöszörgött Adam.
- Jaj, megyek. - mondtam el zártam a vizet, és segítettem neki leszállni. - Ügyes vagy. Vissza mentem és rendesen el mosogattam. Olyan csönd van! Túl nagy a csönd! Meg törölem a kezemet, és kimentem megnézni, hogy mit csinálnak. Senkit nem találtam, és meg mindig csönd volt, nem adtak jelet, hogy hol vannak. Fent is meg néztem, de ott se találtam senkit. Kicsit kezdtem aggódni, mert már 10 perce keresem őket, és eddig semmi nyomuk. Végül a kertben megtaláltam őket. Olyan aranyosan játszottak. Adam volt közepén és a többiek meg forogtak körülötte. Liam észrevett és elindult felém.
- Szia. - köszönt. - Mi újság?
- Szia, semmi. Nagyon aranyosak vagytok Adammal. - mosolyogtam.
- Remek kissrác lesz belőle. Rosszfiú mint az apja, és aranyos mint az anyja. - mondta, erre én megöleltem.
- Hihetetlenül jó barát vagy. - mondtam és megint el mosolyodtam.
- Ahogy te is. - válaszolt és elengedett. Gyorsan beszaladtam, mert csörgött a telóm.
- Szia Niall. - szóltam bele boldogan, azonban amit mondott rögtön el szomorodtam.
- HARRY! - kiabáltam.
- Mi a baj? - futott be hozzám és meg nézte, hogy nem történt velem baj.
- Lana kórházban van. Most..hívott..Niall. - dadogtam.
- Menjünk be!
Elmondta a többieknek, hogy mindjárt jövünk és vigyázzanak Adamra. Beszálltunk a kocsiba és elindultunk a kórházba. Mikor meg érkeztünk gyorsan rohantunk be.
- Hozzá tartozók? - kérdezte egy cseppet sem kedves nő.
- Igen, nem..igen. - haboztam.
- Sajnálom a szabály az szabály! - válaszolt gorombán.
- Teszek rá!! - mondtam és rohanni kezdtünk Lanahoz. Pont útba esett egy orvos és elmondta, hogy merre talájuk. Nem volt messze, így gyalog mentünk. Mikor oda értünk Niall kint állt.
- Szia. - öleltem magamhoz. - Hogy van? - kérdeztem.
- Még semmit nem mondtak. - válaszolta szomorúan.
- Pedig jó lenne. - mondta Harry. Vagy harminc orvost meg kérdeztem, de egyik sem tudott konkrét választ adni.
- Elnézést! Mi a baja? - kérdezte Niall egy orvostól.
- Lana Parkernek?
- Igen. - bólintottam.
- Sajnálom, de egy bajt láttunk nála.
- Pontosabban? - kérdeztem.
- Nem lehet gyereke. Sajnálom. - mondta és el ment. Niall mintha sokkot kapott volna, úgy nézett maga elé. Szóltak, hogy be mehetünk hozzá.
' Niall szemszöge '
Lassan, remegő kézzel be nyitottam. Lana már fent volt, mikor meg látott halványan el mosolyodott.
- Szia. - szólt rekedt hangon.
- Szia. - mondtam és mellé léptem. - Hogy bírod?
- Már nem fáj. Adtak fájdalom csillapítót. Mondott valamit az orvos? - kérdezte.
- Ami azt illeti..igen.
- És mit? Mehetek haza?
- Sajnos nem. Azt mondták, hogy nem..nem lehet..gyereked. - mondtam ki. Nagyon sírt szegény, oda hajoltam és megöleltem. Engem is nagyon bánt a dolog, pedig mindig arról álmodtam, hogy Lananak lesz egy babája. De sajnos nem lehet. A legnagyobb rémálmom vált valóra. Haza kellett menni, mivel pihennie kell. Beszálltam a kocsiba és én mentem előre. Mögöttem Harry és Emma jött. Fel hívtam Lana szüleit és nekik is elmondtam a hírt. Ők is nagyon meg rémültek. Be kanyarodtam a házhoz orvosok leállítottam a kocsit. Kicsit később Emmáék is meg jöttek.
- Mi a baj? - kérdezte Lou.
- Lana..nem lehet gyereke. - mondtam orvosok bele ütöttem a falba.
- Nyugi, az a fontos, hogy jól van. Nem?
- De.. - válaszoltam és fel mentem a szobába. Egyedül minden más. Régen szerettem egyedül lenni, de ez mostanra nagyon megváltozott. Sokkal jobban érzem magam Lana közelében. A többiek rendeltek egy nagyon pizzát, és Kitty hozott nekem is.
- Enned kell. - mondta és letette elém a tányért. - Kérlek.
- Nincs kedvem hozzá.
- Pedig ez nem megszokott tőled. Mindig nagynyal sokat eszel, és irigy vagyok rád. - mondta és leült mellém az ágyra.
- Miért? Tudtommal a lányok nem szeretnek enni, vagyis olyan sokat.
- Ó, ha tudnád, hogy a lányok több mint fele imádja a kaját. És azért vagyok irigy, mert nem játszik meg rajtad. És a..
- Tudom. A lányok nem szeretik ha nem olyan az alakjuk mint azt szeretnék. Ugye? - kérdeztem és elvettem a pizzát.
- Igen. Lassan jobban ismered a lányokat, mint saját maguk. - válaszolt nevetve. - Na megyek. Jó étvágyat. - mondta és kiment. Tényleg nagyon finom volt a pizza. Kiabáltam Kittynek, hogy hozzon még.
- Hozol még?
- Természetesen, örülök, hogy meg jött az étvágyad.
Gyorsan felhozta és meg is ettem.
- Kitty?!
- Igen? - kérdezte.
- Van még pizza?
- Van.
- Hozol?
- Persze. Vagy hatszor küldtem le.
- Niall, nézd. Szeretlek, mint egy barátot..de elég legyen. Te is le tudsz menni. - mondta és elém rakta a pizzát. Miután megettem le vittem a tányért és Kitty nagyokat nevetett, hogy le tudtam jönni. Vissza mentem a szobába és el feküdtem az ágyon. Aztán pár perc gondolkodás után elmentem zuhanyozni. Mikor kijöttem, ránéztem az órára és éjfélt mutatott. Gondoltam most már alszok, mivel fáradt vagyok. Csakhogy akkorra már nem voltam az. Sokat gondoltam Lanara, és arra, hogy már módon is lehet gyerekünk. Aztán elaludtam.